Ebben az esetben nem találunk az olvasaton osztozó velencei szövegtanút. Föld¬
rajzi szempontból eléggé széttartó az olvasat megjelenése a kéziratokban, s a két
francia—németalföldi kiadás mellett pedig csupán a római H 225 tartalmazza ms
Ps8 megoldását.
A harmadik szöveghely az ájult Lucretia felélesztésének jelenetéből való, a sze¬
relmesek harmadik éjszakájának leírásából." A párizsi kézirat tanúsága szerint az
asszonyt rózsás vízhez hasonlóan térítik magához Eurialus könnyei: ms Ps8 81r
Quibus tamquam roseis aquis excitata mulier...
Azon kevés szövegtanú, amely osztja ezt az olvasatot, szintén többnyire a francia
nyelvterületekhez kötődik: a H 228 kiadást Strasbourgba helyezi a szakirodalom,
a C 72 kiadás pedig párizsi nyomdahelyű. A lipcsei kézirat már korábban is felme¬
rült Phalaris lova kapcsán, a trieszti Ir3 kézirat közelebbi rokonai pedig a H 225,
H 228, C 69 és C 72 kiadások, amelyek a mostani elemzés során is rendszeresen
előkerülnek még. Ismét felhívnám tehát a figyelmet arra, hogy a ms Ps8 kézirat
nagyon kevés másik szövetanúval rokonítható.
A negyedik fontos szöveghely abban a jelenetben olvasható, amikor első randevú¬
járól hazatérve Eurialus barátjának, Achatesnek számol be a történtekről. Dicsekvő
szavai szerint távolról szemlélve nem tárul fel mindaz a testi gyönyörűség, ame¬
lyet Eurialus közelről is megcsodálhatott. , Parum est Achates, guod in hac muliere
vidisti."99 A ms Ps8 szövegében azonban van egy ait szócska is Achates megszólítása
elött. ms Ps8 75v: Parum est ayt achates quod in hac femina vidisti. Ezt a betoldäst
csak nagyon kevés szövetanüban talältam meg eddig. Tudomäsom szerint még két
kézirat és három, a korábbiakból már ismerős kiadás hordozza: ms Ps1 218r; ms Pi
16v; H 216 - C 61, C 69, C 71. A C 61 jelű ősnyomtatvány szintén Párizsban látott
napvilágot, ahogy a C 69, tehát bizonyos olvasatok , franciás" kötődése itt is feltűnik.
Az ötödik szöveghely a narrátori elmélkedésből való, aki elítéli, hogy Pandalus
kerítői tevékenységgel, sógornője kiárusításával akar meggazdagodni. Piccolomini
eredeti szándéka szerint a szentenciajellegű félmondat olyasmit állít, hogy csak az
kaszál nagyot, aki minden füvet kaszál: ,Nemo fascem amplam facit, nisi qui omnes
metit herbas.""! A kézírásos másolások során a hosszú szárú s betűt jelölő í jelet félre¬
olvassák I-ként, és így lesz a fascem alakból falcem olvasat. A fűkaszálás asszociációs
alapként hozza be a falx, -cis (f) "kasza szót, és ennek grammatikailag egyeztetett
jelzőjével alakul ki a falcem amplam szintagma, amely a ms Ps8-ban is olvasható. ms