Seite 35 [35]
A szöveghagyomány feltárásának újabb fejleményei
A harmadik szöveghely, amely a sztemmán magasan álló, X-ágba tartozó, újonnan
feltárt kódexek egymáshoz való bonyolult kapcsolatára világít rá, a szerelmesek má¬
sodik esti randevújának jelenetéből való. Akkor Menelaus váratlanul hazaérkezik
vidékről, és Lucretia csak eltereléssel tudja elkerülni a tettenérést. Színlelő szavai
hűtlenséggel vádolják a férjét, aki feltételezése szerint egy parasztlány csábításának
engedett volna: , Nam ego te iam villica inviscatum rebar. Ouid tu tamen ruri tam
diu? [...] Tum ne quam adeas, timeo, ut sunt infidi uxoribus suis viri.””
A másolóknak elég sok fejtörést okozott, hogy az invisco 1 ’madarléppel beken,
metaforikusan: elcsébit, megfog’ ige” participiumi alakjat felfedezzék Piccolomini
szerzői szándékában, a helynek ezért számos, gyakran értelmetlen változata alakult
ki. Ebben az esetben a lipcsei ms Lp és két rokona, mss Ms és MI valószínűleg az
autentikus alakot tükrözik, és ebben osztozik velük ms Cs is: a villica ezekben főnév,
"parasztlány" jelentésben. A pienzai ms Pi és négy rokona, mss CV1, Ir2, Ps1, Ps6
esetében a villica jelzőként értelmezhető a re főnév mellett, ami nyelvtanilag szintén
helyes megoldás. A mss Ir3, Ox és Gi kéziratokban található olvasatok ismét a lá¬
bak és hurkok értelmezésének problémájára utalnak, amikor a másolandó szintagma
jelentése egyáltalán nem világos a másolók számára, és úgy csoportosítják az ékezet¬
mentes i és u — n — m betűket szavakká, ahogy tudják.
1. Te iam villica inviscatum mss R, Q, Se, Bp1, Bp2, Vc, Ms, M/,
P1, WUn1, WUn2 [inviscantum?],
WOs, Ps3 [iam te villica], Gs, Lp,
Ps9 [iam te villica]
2. Te re villica inviscatum mss CV1, Tr2, Ps1, Ps5 [vilica], Ps6,
Pi. H 213, H 214, H 215, H 216-C
61, H 217, H 218, H 219, H 220, H
221, H 222, H 223, H 226, H 230, H
231, H 232, H 233, H 235, H 236, H
240, C 59, H 223=C 62, C 68=P 155,
C 70, P 157, RSuppl1, Velence 1504,
Velence 1514, Velence 1515
3. te villicam ruscatum ms 773
4. te iam re villicam inviscatum ms Ox
5. iam ego te villica in[?] ruscatum ms Gi
° _MATE 2018a, 284-285. „Mär azt gondoltam, hogy elcsäbitott teged egy falusi leäny. Mit csinältäl eddig videken?
[...] Amikor nem vagy itt, rettegek, hiszen hütlenck a ferfiak asszonyaikhoz.”
7 MAré 2018a, 153. és Morrai-Popt Pius II 1996, 55, 29/3-4. j.
33