Seite 32 [32]
A szöveghagyomány feltárásának újabb fejleményei
Ellenben:
1. Ego ut vitem infamiam nostre mss Bp1, Q, Mr, Ms, CV1, Tr2, Tr3,
imminentem familie hoc ago, quod WOs, Ox, P1, Psl, WUn2, Gi, Lp.
si tibi conducit, non propterea sum H 213, H 215, H 216=C 61, H 218,
premiandus H 219, H 220, H 221, H 222, H 226,
H 228, H 230, H 231, H 233, H 235,
H 236, H 240, P 157, RSuppli, C
62, C 70, C 71, C 72, Velence 1504,
Velence 1514, Velence 1515
2. ego ut vitem infamiam nostre ms Ps5, Ps6, Ps8. C 69, H 214
imminentem familie hoc ago. Quod
si tibi conducit: non propterea sum
premiandus
Ez a három példa elegendő annak érzékeltetésére, hogy a kéziratok közötti rokonság
sem jelent közvetlen leszármazást, és a kéziratos hagyomány feltárása még segíthet a
hiányzó láncszemek pótlásában.
Visszatérve most a nagyobb léptékű összehasonlításhoz, a négy X-ágba tartozó,
újonnan feltárt kézirat és szorosabb rokonaik elkülönülésére hívom fel a figyelmet
néhány szöveghely segítségével.
Az első a Cupido nyilának jelzője, amely Sosias híradása nyomán Eurialus szívébe
talál, és szerelmet ébreszt benne. A vélhetőleg autentikus olvasatot, secreto Cupidinis
arcu a pienzai kézirat és rokonai hordozzák (mss Pi, CV1, Ir2, Ps1, Ps6, aláhúzással
jelölve), míg az oxfordi kódexből eltűnik a nyíl jelzője. A lipcsei kézirat és rokonai
(alább dőlt betűkkel kiemelve) olvasata szerint Cupido nyila "biztos, mindig célba
talál: mss Lp, Ms, MI. A két giesseni kézirat különböző olvasatai a másolás során
fellépő torzulásokra hívják fel a figyelmet. A ms Gi kéziratban annak lehetünk tanúi,
hogy a certo alakból egy r kiesésével és a t-c felcserélésével ceco vak" lesz: certo — cerco?
— ceco. A ms Gs kódexben mintha a c-t betűcsere és az ope ingenti módszere egyszerre
ttinne fel: ceco — ceto* — teto? — toto.
30