Seite 28 [28]
A szöveghagyomány feltárásának újabb fejleményei
151, H 154, H 156, H 157, H 158, H 160, H 239, Lyon 1518, Bázel 1551, Bázel
1571, Frankfurt 1597, Frankfurt 1597 (különböző), Frankfurt 1600, Frankfurt 1606,
Frankfurt 1625, Leiden 1648, Amszterdam 1651. Lényeges tulajdonságaikat az aláb¬
bi elemzések során ki fogom emelni, és ott felhívom a figyelmet a korábbi és későbbi
nyomtatott szövegtanúk közötti különbségekre is.
Az X-ágba tartozó kódexek.
A lipcsei és a két giesseni kézirat
A lipcsei ms Lp legközelebbi rokonai a szöveghagyomány korábban már feltárt ré¬
szében a következő kéziratok: mss Ir3, MI és Ms, itteni sorrendjük egyben a lipcsei
kézirattól való távolságukra is utal. Ez a négy kézirat közös ősre megy vissza, de
mindegyikük esetében hiányzik legalább egy köztes szövegállapot, amely közvetlen
összekötő láncszemként kapcsolná őket egymáshoz. Mivel a kéziratok elég jó állapo¬
túak, nehéz olyan másolási hibát vagy hibacsoportot találni, amely csak rájuk lenne
jellemző, és élesen elkülönítené őket az X-ágnak a sztemmán magasan álló többi
tagjától. A későbbiekben ezért azt fogom megmutatni, hogy hogyan különíthető el
ms Lp és rokonai csoportja a két giesseni és a pienzai kézirattól, és mely olvasatokban
hasonlítanak nagyon egymáshoz.
A giesseni ms Gi jelti kézirat, amelyet mar E. J Morrall is bevont vizsgálataiba, az
X-ágban elfoglalt helye ellenére tartalmaz néhány olyan hibát, amelyek az Y-ághoz
tartozó szövegekben válnak dominánssá, igaz, hogy külön-külön. Az egyik ilyen ol¬
vasat az, amely az Y-ágban a domus-csoportot kialakítja: ms Gi, 19r et hera peribit et
dom9 infamiam subibit.
A másik pedig szintén az Y-ágban jut nagy szerephez, ahol az ún. Baccarus¬
csoportnak az egyik meghatározó hibája a lűd király nevének torzulása a minuscula
c-t változása miatt:
ms Gi, 23r non tam tandali regis libie formosa uxor fuit guam ista est
Ez a kézirat tartalmaz egy olyan sajátos olvasatot is, amelyet Ines Ravasini egyet¬
len másik kódexben, a ms Br-ben fedezett fel. A szerelmespár harmadik találkájának
leírásában Eurialus felidézi az északi országokban jellemző rövid éjszakákat, utal¬
a történetet. Amennyire meg lehet állapítani egy ennyire hiányos szövegből, a beírója talán egy, a Baccarus¬
csoporthoz tartozó nyomtatványból dolgozott.
26