Page 573 [573]
MELLÉKLETEK 571
net ütemét. Volt egy-két nagyobb zászlójuk (háromrúdú), és minden csoportnak
(férfi, nő, leány, legény, gyermek) kicsi zászlója. Ahogy vonultak végig a falvakon,
harangszöval fogattäk őket, és ,áldás" (nyári zápor) kísérte útjukat. Közben éne¬
keltek, imádkoztak. Szemgyönyörködtető látvány volt nézni a népviseletben vonu¬
ló „kereszteket”. Pénteken és szombaton szinte egész nap szóltak a kegytemplom
harangjai. A házfőnök fogadta az érkező kereszteket, köszöntötte és vezette fel
a Máriához. Délután 3 órakor kezdődött a körmenet a templomtól a Kis-Somlyó¬
hegyet megkerülve vissza a templomig. 2 km-forma az út. A tetőn két régi kápolna
van, ott rövid pihenőt tartottak. A keresztek sorrendje az 1567-es csatában való
részvétel szerint alakult ki. Gyergyóalfalu vezetett. A menet közepe táján vonult
fel a katolikus gimnázium, a helyi papság, esetleg a püspök is. Valamelyik papnak
készülő ifjú vitte a , labóriumot", ami 30 kg-nál nehezebb ereklyét tartalmaz, és
azok névjegyzékét, akik vitték. Egyenruhás testőrök vették közre. Segíteni csak
szükség esetén szabadott. A sor vége összefolyt a visszaérkezők elejével. Aki leg¬
alább egy pohárnyit nem ihatott a hegy alatti borvízforrásból, úgy érezte, , nem
teljes" a búcsúja.
Most az est beállta után azok, akik nem férnek be a templomba, elindulnak
körmenetre. Teljesen önként alakult csoport. Egy-egy jobb hangú énekbe kezd, és
a tömeg átveszi a dalt. Idén borús idő volt, csak a szívük világított. Meg-megmoz¬
dultak a nyírfák, mert gallyat szoktak törni róluk, és annyi üdvözlégyet mondanak
el, ahány levél van az ágon. Az út folyamán előkerül sok elfelejtettnek vélt ének
és ima. A környező dombok visszhangozzák egész éjjel: , Ékes virágszál, hozzád
esdeklünk, Szép Szűz Mária, könyörögj értünk! A vállalkozóbbak a , Jézus hágó¬
ján" mennek ki, közben a keresztúton elmélkedve beszélgetnek az illető állomás
eseményéről, mert sötétben nem használható az imakönyv. Ez a rész legalább 75
fokos meredély. A megtért csoportnak helyet csinálnak a templomban, hogy az is
pihenjen egy keveset. A helyadókból indul a következő csoport. Helyi lakosok is
sokszor csatlakoznak hozzájuk. Bent a templomban is egész éjszaka imádkoznak és
énekelnek. Különböző vidékűek egymást megtanítják kedves énekeikre, imáikra.
A fáradtabbja szunyókál egyet-egyet. Aki megéhezik, eszik a szatyorból, és iszik
rá az üvegből. Az istenközelség családiassá válik. Ilyenforma lehet a mennyország,
vagy amikor az Úr Jézus hétköznapjain elvegyül az emberek között.
A kegyszoborhoz vonulók lánca három napon keresztül meg nem szakad. Má¬
riának csak a lába elérhető, de mezítlábra simogatják. Imakönyvet, rózsafüzért,
zsebkendőt, kalapot érintenek hozzá, és a hegyen tört nyírfaágat. Ha láthatóvá
válna a sok lerakott gond és kiöntött panasz, igen nagy halom lenne belőle. Itt
válik ismét elviselhetővé az élet mindennapi gondja.
Persze megmarad az emberi gyarlóság. Amióta nincs a csoportoknak hivatalos
vezetőjük, gyakran megesik tolongás közben a lökdösődés, veszekedés. Hullámzik,
morajlik a tömeg, jaj a gyengébbeknek, fájós lábúaknak. Nem oda megy ilyenkor az
ember, ahová akarja, hanem ahova sodorják. Láttam egy bácsikát, aki nagy köteg
rózsafüzért árult (saját készítésűt). Közben egyet szemezgetett, maga sem tudván,