OCR
570 MELLÉKLETEK Az időn is pünkösd napján akarta megrendezni a megye a Hargitai Tavasz folklórfesztivált. Az árvíz miatt azonban áttették május 31-re. Ha megtarthatták volna a fesztivált, akkor lett volna sok búcsúsunk. Csiksomlyö, 1970. mäjus 22. P. Daczö Lukäcs, templomigazgatö 7. Gyárfás Piroska: Beszámoló a pünkösdi nagybúcsúról (1975) Forrás: Szolgálat, 1975. 27. sz. 57-59. Beszámolni nehéz a búcsúról. Olyan elemi erővel ragadja meg a lelket is, mint ahogy a testet magával sodorja a hullámzó tömeg. A szokás kerete megszűnt, de az ősi hit feltör a lelkekből, és mindig újabb formákban tanúskodik a Lélek erejéről. Minden évben az első pünkösd csodája ismétlődik itt meg. Csütörtökön előkészítik a templomot. „Oltärfosztässal” kezdik, vagyis eltävolitanak minden szőnyeget, gyertya- és virágtartókat, könnyen mozgatható tárgyakat, hogy minél nagyobb legyen a hely. A kegyszoborhoz való feljáratot megerősítik, és az oltárt védőkorláttal veszik körül. Üzembe helyezik a hangerősítőket és a szellőztető berendezést, ami nemrégiben készült el. A falu lakossága is felkészül a búcsúsok fogadására. Pénteken kezdenek érkezni a csoportok. Zárt sorban vonulnak fel a főoltárhoz. Ott térdre borulnak, és bensőségesen köszöntik Máriát imával, majd felállva következik az ének. A legtöbb vidéknek külön köszöntője és búcsúzója van, de közismertek is akadnak. Az a szívből jövő dalt tintával leírni nem lehet. Nagyon mélyről jön, és olyan magasba száll, hogy szóról szóra érti, akinek szól. Ki-ki vérmérséklete, öröme-bánata szerint díszíti a dallamot, hangsúlyozva az adott szöveg reá vonatkozó szavait. Ezt sírás nélkül nem lehet végighallgatni. Utána ,elszállásolják" magukat valamelyik mellékoltarnal, ami abból áll, hogy egy kupacba lerakják csomagjaikat, és elmennek gyónni. A sekrestyében, oldalfolyosókon és a ,kerengőben" gyóntatnak a környék plébánosai. Mindenütt százával állnak. Egy-két pap állandóan áldoztat. A templom közepén hosszan állnak két sorban az áldozók. Óránként kezdődnek a szentmisék. Akinek legalább küszöb vagy lépcső jut ülni, az kényelemben érzi magát. Az apróbb gyermekeket lefektetik az oltárlépcsőre vagy fal mellé a zekére, és őrt állnak mellettük, hogy el ne tapossák. Ilyenkor szorul ki a templomból a tél hidege, és enyhül elviselhetővé egész nyárra a hőmérséklet. Régen a körmenet volt a fénypontja a búcsúnak. Kb. 100 község vonult fel templomi zászlók alatt. A távoliak is gyalog jöttek már pár nappal pünkösd előtt, és a szomszédos községekben szálltak meg. Sehol nem fogadtak el ágyat fekvőhelynek. Nem volt ritka az olyan sem, aki 40-50-szer járta meg ezt az utat. A menet élén »csengettytisok” älltak, akik fogóval ellátott jó nagy csengőkkel megszabták a me