Beszámolni nehéz a búcsúról. Olyan elemi erővel ragadja meg a lelket is, mint
ahogy a testet magával sodorja a hullámzó tömeg. A szokás kerete megszűnt, de az
ősi hit feltör a lelkekből, és mindig újabb formákban tanúskodik a Lélek erejéről.
Minden évben az első pünkösd csodája ismétlődik itt meg.
Csütörtökön előkészítik a templomot. „Oltärfosztässal” kezdik, vagyis eltävoli¬
tanak minden szőnyeget, gyertya- és virágtartókat, könnyen mozgatható tárgya¬
kat, hogy minél nagyobb legyen a hely. A kegyszoborhoz való feljáratot megerő¬
sítik, és az oltárt védőkorláttal veszik körül. Üzembe helyezik a hangerősítőket és
a szellőztető berendezést, ami nemrégiben készült el. A falu lakossága is felkészül
a búcsúsok fogadására.
Pénteken kezdenek érkezni a csoportok. Zárt sorban vonulnak fel a főoltár¬
hoz. Ott térdre borulnak, és bensőségesen köszöntik Máriát imával, majd felállva
következik az ének. A legtöbb vidéknek külön köszöntője és búcsúzója van, de
közismertek is akadnak. Az a szívből jövő dalt tintával leírni nem lehet. Nagyon
mélyről jön, és olyan magasba száll, hogy szóról szóra érti, akinek szól. Ki-ki vér¬
mérséklete, öröme-bánata szerint díszíti a dallamot, hangsúlyozva az adott szöveg
reá vonatkozó szavait. Ezt sírás nélkül nem lehet végighallgatni.
Utána ,elszállásolják" magukat valamelyik mellékoltarnal, ami abból áll, hogy
egy kupacba lerakják csomagjaikat, és elmennek gyónni. A sekrestyében, oldalfo¬
lyosókon és a ,kerengőben" gyóntatnak a környék plébánosai. Mindenütt százával
állnak. Egy-két pap állandóan áldoztat. A templom közepén hosszan állnak két sor¬
ban az áldozók. Óránként kezdődnek a szentmisék. Akinek legalább küszöb vagy
lépcső jut ülni, az kényelemben érzi magát. Az apróbb gyermekeket lefektetik az
oltárlépcsőre vagy fal mellé a zekére, és őrt állnak mellettük, hogy el ne tapossák.
Ilyenkor szorul ki a templomból a tél hidege, és enyhül elviselhetővé egész nyárra
a hőmérséklet.
Régen a körmenet volt a fénypontja a búcsúnak. Kb. 100 község vonult fel
templomi zászlók alatt. A távoliak is gyalog jöttek már pár nappal pünkösd előtt, és
a szomszédos községekben szálltak meg. Sehol nem fogadtak el ágyat fekvőhelynek.
Nem volt ritka az olyan sem, aki 40-50-szer járta meg ezt az utat. A menet élén
»csengettytisok” älltak, akik fogóval ellátott jó nagy csengőkkel megszabták a me¬