Oldal 564 [564]
OCR
Mellékletek 1. Venczel József leírása a búcsúról (1939) Forrás: Várdotfalvi József: Csík szék leírása. In Rugonfalvy Kis István (szerk.): A nemes székely nemzet képe II. Debrecen, 1939. Részlet. 233-236. A változó és változott idő folyamán az Egyház hatása változatlan, s az a katolicizmus, mely , nyugat hite, világnézete és eszménye"-kép hajdan a nyugatos kultúrában egységessé tette e népet, s megőrizte a keleti kultúrhatás bontóerejű beavatkozásától, később is, napjainkig, Csík egységben tartó ereje s nemes konzervativizmusának megnyilatkozása. Itt leomlanak a tájszerkezeti választófalak, megsemmisülnek az egyes vidékek külön aspirációi, a társadalmi és gazdasági rendek ellenségeskedése, a katolicizmusban lelki és lelkes egységbe ötvöződik minden Hargitán túli székely közösség, éljen akár a Bucsin tövében, akár az Olt völgyén, akár a Tatros vize partján, akár a Szegelet földjén, Kászon medencéjében. Nézzük csak e népet a csíksomlyói búcsún, midőn egymás mögött menetelnek, ősi sorrend szerint: elöl a gyergyóalfalvi kereszt halad, a búcsúkezdő István pap emlékezetére; utána a gyergyóiak, Ködön felüliek, Ködön aluliak, a városokból jött búcsúsok, köztük a legtöbb Csíkból származott el, aztán a csíkszentgyörgyi és menasági keresztalják; most a papság következik, és a diákság; itt az élen a Mária-Társulat kitüntetett legalkalmasabb ifja, a választott hat faciger kíséretében, viszi a laboriumot, ezt a középkorból maradt, méhkasszerű vallásos jelvényt; a diákokat a kászoniak követik, majd az alcsíkiak, s a szomszéd székbeliek, udvarhelyszékiek, háromszékiek és marosszékiek következnek, s a menetet a gyimesi csángók hófehér ruhás csoportja zárja be. Csík és a katolikus székelység nagy találkozója ez a búcsú. Somlyót elönti az emberáradat: tele a nagytemplom, tele a templom előtti tér, tele az egész falu emberrel. A búcsú leírója nagy embertónak mondja a gyülekezetet, melyből íme, szeles „ember-ügy” ömlik fel a hegyre anélkül, hogy a tó apadása látszanék: a félszázezernyi sokaság menetté fejlődik, a harangok zúgnak, Mária-énekek dallama fonódik egybe, zászlóerdő színesíti a procesziót. Balfelől kerülnek fel a Kis-Somlyó kúphegyének tetejére. Itt a Megváltó-kápolnánál rövid pihenő; az énekes fáklyavivő diák előáll, s érces hangon intonálja a hagyományos Mária-dícséretet: Egészen szép vagy Maria... s a nép visszazengi minden verssoranak a párját. Majd a menet eleje újból a völgybe ereszkedik, s lent az aljban majdnem mindig találkozik a hegynek épp nekivágó utolsó keresztekkel, köztük a csángók megbámult kis csoportjával. Egy pillanatra - jelképesen - gyűrűként ölelik körül a búcsújáró hegyecskét.
