Oldal 511 [511]
OCR
20. ÖSSZEFOGLALÓ 509 sokáig csak fenyegetésként fogta fel, anonnan minden erővel el kell szívni a levegőt, lehetetlenné kell tenni a saját életét. 1968 után, a romániai megyerendszer újbóli kiépítése idején helyi magyar vezetők meglátták Csíksomlyóban a turisztikai vonzerőt, és inkább az áthangolására, a hangsúlyok áthelyezésére tettek kísérletet - abban a reményben, hogy ehhez megnyerhetik a kicsit szabadabban tevékenykedni engedett ferencesek együttműködését és a magasabb állami és pártszervek hozzájárulását. A búcsújárók pedig az emlékeik és a reménységeik ébren tartásával igyekeztek megőrizni a búcsús formákat és mindazt, amit azok megtestesítettek. Ekkor már nem számított, mert nem volt lehetséges sem a nemzeti identitás, sem a székely összetartás korábbi felmutatása, nem lehetett a kidolgozott liturgikus és szertartásformák méltóságteljes betartásával mások szeme előtt is láthatóvá tenni, hogy ki hova tartozik: így csak azok mentek el pünkösdkor Somlyóra, akik azt belső indíttatásból, a megfigyelő hatóságok szeme előtt is vállalták. Az elején a megfélemlítések sem tántorították el őket, aztán kerülő utakat választottak, lemondtak arról, amit sehogyan sem lehetett megvalósítani, és megtartották a búcsújárás igazi lényegét, lelki-vallási tartalmait. Később névvel-címmel is beírtak a vendégkönyvekbe, hogy imádságot kérjenek, és turistabuszokat béreltek az utazásukhoz. A búcsújárás újjáéledésének ideje a közelmúlt három évtizede, különösen is annak az első fele, amit a IV. részben (10-15. fejezet) taglalunk. A cím (is) azt sugallja, hogy 1990 után egyszerre látunk folytatást és újjáalakulást. 1990-ben és utána néhány éven át az addig rejtett, rejtegetett múlt került felszínre, két értelemben is. Felelevenítették az 1949 előtt múltat, és folytatták a búcsújárás negyven éven át rejtett szokásait is. Mindez újításokkal járt együtt, amelyek nyomán talán még olyanok is vannak, akik szinte rá sem ismernek a csíksomlyói búcsúk , igazi" mivoltára, mert erősebbnek tűnnek el az olykor elidegenítő, riasztó újdonságok. Az 1989-es politikai változás és annak másfél évtized alatt kibontakozó következményei társadalmi, egyházi és ferences rendi, illetve somlyói szinten, valamint az első szabad búcsú 1990-ben a 10. fejezet tárgya. Ma, a fordulat után harminc évvel nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, a rendszer legutolsó hónapjaiig senki sem számított a változásokra. Az ünnep ideje a helyszínen hagyományosan péntek délutántól vasárnap délig tartott, ehhez adódott hozzá az odaút és a hazaút ideje. A modern időkben a hivatalos búcsús program ugyanezt az időintervallumot szokta tartalmazni, pontosan megadva a misék idejét, a gyónási és áldozási lehetőségeket, a nagymisére érkezés rendjét. A valóságos búcsús program azonban a résztvevők túlnyomó többsége számára egy rövid fél napra torlódott össze, a megérkezés és a távozás között ,Csupán" egy nagyszabású szabadtéri szentmisével. Itt látszik leginkább a viselkedésmódok átalakulása: a természeti környezetben, a kegyszobortól távol megtartott szabadtéri nagymise nagyban különbözik számos más kegyhely szabadtéri ünnepi miséitől, melyeket a templom közelében, azoknak a szabadtéri folytatása gyanánt kialakított tereiben szoktak celebrálni. Csíksomlyón sem a tér szerkezete, sem a hely (nem létező) hagyományai nem adnak igazodásul szolgáló kereteket,
