OCR
16. TURISTÁK ÉS ZARÁNDOKOK 407 Számos további példa közül idézzük a következő esetet, amely fényt vet a kettősségre. 1996 pünkösdvasárnap 10 óra körül Lázár Dezső Kelemen ciszterci szerzetes vezetésével egy autóbuszos csoportban balatonkeneseiek, zirciek és veszprémiek érkeztek Csikszentdomokosra a templomhoz.’”* Ők 23-án, a búcsút megelőző csütörtökön érkeztek Marosvásárhelyre, majd pénteken Csíkszeredába. Vasárnap a szentdomokosi templomban egy rövid készülődést követően a saját papjuk misézett, a helyi esperes pedig a prédikációt mondta. Közben megérkeztek a délelőtt 11-es misére igyekvő szentdomokosiak is, és bekapcsolódtak a szertartásba, volt, aki áldozott is. A mise végén a helyi pap köszöntötte a vendégeket, a csoport papja pedig megköszönte a misézés lehetőségét. Végül a Himnusz és a Boldogasszony anyánk hangzott el, többen sírtak. Az utcán az idegenek és a helybeliek leálltak beszélgetni. A magyarországiak kekszet, narancsot, konzervet, a gyerekeknek néhányan cukrot adtak. , Nem érdemeljük meg", mondták a domokosi asszonyok (messzire vezetne, vajon miért mondanak ilyet). A buszra feladtak pár szál fehér szegfűt, orgonát. Hat asszony kivárta, míg fél 12-kor elindult a busz, integettek. Terv szerint a csoport ezután a Gyilkos-tóhoz, majd Marosvásárhelyre ment, másnap Kolozsvárra és haza. Nem sokkal később ugyancsak Csíkszentdomokoson a könyvtár előtt megjelent egy elegáns emeletes busz. Miskolcról és környékéről valók szálltak ki belőle, főleg a Mindszenty-templom hívei jöttek el. Mindenki somlyói jelvényt viselt. Egy utazási iroda szervezte az útjukat, pap nem volt velük. Előzőleg már jártak a Gyilkos-tónál, a további útjuk során Székelyudvarhely, Gyulafehérvár felé terveztek menni. A nők bementek a templomba, és bent is maradtak a misén. Emiatt a kint maradók türelmetlenkedtek. Az egyik férfinél videókamera volt, de eltette, mert úgy látta, hogy bent nem , viseletben?" vannak az emberek. Csalódott a búcsúban, mert szerinte a legtöbben , műmagyarban" voltak. A csángókon megesett a szíve, mert , valódi elszegényedett emberek". Hogy ez nem egyedi megfigyelés volt, arra egy másik, a helyi sajtóban megjelent , nyilatkozat? is utal: , Oláh Attila, Svájc: Én azt reméltem, hogy népviseleteket fogok látni, népi énekeket fogok hallani, ezért jöttem. Az esemény hitbéli jelentőségéről nem sokat tudok, nem vagyok vallásos.""" A testvértelepülési kapcsolatrendszerek kibontakozása az 1990-es években a búcsújárás magyarországi résztvevői tekintetében is fellendüléshez vezethetett. Itt is érvényes lehet Peti Lehel megállapítása arról, hogy a magyarországiak számára felértékelődtek az új hagyományok, és a búcsújárás is ,ceremoniális keretet biztosít a testvérfalvak küldöttségének látogatásához"?."" Tanulságos lenne folytatni a szerző által felvett fonalat a testvértelepülési kapcsolatrendszerekről a Székelyföld vonatkozásában is. A téma adatolását Magyarországon Giczi Johanna és Sik 745 Kiss Ágnes megfigyelései 1996. május 26-án Csíkszentdomokoson. 746 1999-05-24 Ferencz. 747 Peti 2005. 12.