Számos további példa közül idézzük a következő esetet, amely fényt vet a ket¬
tősségre.
1996 pünkösdvasárnap 10 óra körül Lázár Dezső Kelemen ciszterci szerzetes
vezetésével egy autóbuszos csoportban balatonkeneseiek, zirciek és veszprémi¬
ek érkeztek Csikszentdomokosra a templomhoz.’”* Ők 23-án, a búcsút megelőző
csütörtökön érkeztek Marosvásárhelyre, majd pénteken Csíkszeredába. Vasárnap
a szentdomokosi templomban egy rövid készülődést követően a saját papjuk mi¬
sézett, a helyi esperes pedig a prédikációt mondta. Közben megérkeztek a délelőtt
11-es misére igyekvő szentdomokosiak is, és bekapcsolódtak a szertartásba, volt,
aki áldozott is. A mise végén a helyi pap köszöntötte a vendégeket, a csoport pap¬
ja pedig megköszönte a misézés lehetőségét. Végül a Himnusz és a Boldogasszony
anyánk hangzott el, többen sírtak. Az utcán az idegenek és a helybeliek leálltak
beszélgetni. A magyarországiak kekszet, narancsot, konzervet, a gyerekeknek né¬
hányan cukrot adtak. , Nem érdemeljük meg", mondták a domokosi asszonyok
(messzire vezetne, vajon miért mondanak ilyet). A buszra feladtak pár szál fehér
szegfűt, orgonát. Hat asszony kivárta, míg fél 12-kor elindult a busz, integettek.
Terv szerint a csoport ezután a Gyilkos-tóhoz, majd Marosvásárhelyre ment, más¬
nap Kolozsvárra és haza.
Nem sokkal később ugyancsak Csíkszentdomokoson a könyvtár előtt megjelent
egy elegáns emeletes busz. Miskolcról és környékéről valók szálltak ki belőle, fő¬
leg a Mindszenty-templom hívei jöttek el. Mindenki somlyói jelvényt viselt. Egy
utazási iroda szervezte az útjukat, pap nem volt velük. Előzőleg már jártak a Gyil¬
kos-tónál, a további útjuk során Székelyudvarhely, Gyulafehérvár felé terveztek
menni. A nők bementek a templomba, és bent is maradtak a misén. Emiatt a kint
maradók türelmetlenkedtek. Az egyik férfinél videókamera volt, de eltette, mert
úgy látta, hogy bent nem , viseletben?" vannak az emberek. Csalódott a búcsúban,
mert szerinte a legtöbben , műmagyarban" voltak. A csángókon megesett a szíve,
mert , valódi elszegényedett emberek". Hogy ez nem egyedi megfigyelés volt, arra
egy másik, a helyi sajtóban megjelent , nyilatkozat? is utal: , Oláh Attila, Svájc: Én
azt reméltem, hogy népviseleteket fogok látni, népi énekeket fogok hallani, ezért
jöttem. Az esemény hitbéli jelentőségéről nem sokat tudok, nem vagyok vallásos."""
A testvértelepülési kapcsolatrendszerek kibontakozása az 1990-es években
a búcsújárás magyarországi résztvevői tekintetében is fellendüléshez vezethetett.
Itt is érvényes lehet Peti Lehel megállapítása arról, hogy a magyarországiak szá¬
mára felértékelődtek az új hagyományok, és a búcsújárás is ,ceremoniális keretet
biztosít a testvérfalvak küldöttségének látogatásához"?."" Tanulságos lenne folytatni
a szerző által felvett fonalat a testvértelepülési kapcsolatrendszerekről a Székely¬
föld vonatkozásában is. A téma adatolását Magyarországon Giczi Johanna és Sik