Oldal 402 [402]
OCR
400 V. A MODERNIZÁLÓDÁS A fiatalok elmentek miccset enni. A nagy hőség és az erős napsütés elől többen elvonultak hűsölni az erdőbe. Sokan nem tudták, mit várhatnak, csak szemlélődtek. A nagy tömeg mindenkit lenyűgözött. A zarándokok kivételével, akik megtalálták a helyüket, sokan unatkoztak. Kevés ember vett részt a misén, a többiek inkább csak figyelték azt. Az ökuméniához szokott gödöllői füleket általában sértette a mise hangvétele, nem vették jó néven, ahogy a nem katolikusokat köszöntötték. Az volt a véleményük, hogy a mise nem azokhoz szólt, akik ott voltak, hiányolták a személyességet, az aktualitást, és a végén a Székely himnuszt. Sokan katolikus „erödemonsträciönak” tartották, néhányan összmagyar kiállásnak, ahol bebizonyosodik a magyar nép egysége, az anyaország együttérzése az erdélyi magyarokkal. Néhányan meglátogatták a Salvator-kápolnát, de háttérinformációk nélkül ezt nem tudták értékelni. A nagy embertömeg mindenkire hatással volt, de maga az ünnep kevés embert fogott meg. Az ünnepség végén levő kavarodás - elindult-e már a menet, ki következik, lesz-e szervezett levonulás — elmosta a szervezettség utolsó nyomait is. A hegyről lefelé menet már maradványait sem lehetett megtalálni a gödöllői csoportnak, a táblával csak néhány ember maradt ott. Mindenki sietett haza, készülvén a másnapi hazaútra. (Hazaút, vasárnap) A vasárnap reggeli hazaindulás másfél órás késéssel kezdődött, amit a csoport beletörődve vett tudomásul. Noha szó volt néhány megállásról, erre csak Korondon került sor. A legtöbben igyekeztek, hogy ne maradjon román pénzük, ezért komolyabb dolgokat is, például fa szennyestartót, illetve kötött mellénykét is vásároltak. Útközben a hőség kínozta az embereket, mert elromlott a busz szellőzőrendszere. Magyarországra érkezve érezhető volt a megkönnyebbülés. A reggel 7 órás indulás után este 9 körül érkeztek Gödöllőre. (Értékelés) Az utasok többsége az utat a múltba tett időutazásnak tekintette, ahol sok egzotikumot láthattak. Megállapították, hogy , ezek az idők otthon már elmúltak, de jó, hogy itt megmaradtak". Többen egyféle ,magyar rezervátumnak" tekintették a helyet: , Láttuk ezt is, itt is jártunk, mondhatjuk másoknak." Mármár mitizálva csodálták, hogy a helybeliek számára milyen fontos a magyarságuk. A búcsúnál erősebb élménynek mutatkozott, hogy bepillanthattak az erdélyi magyar családok életébe. Néhány utas számára minden kuszasága ellenére valódi élményt jelentett az út: megfogta őket az ünnep és a táj mássága, vagy mindkettő. Ők a visszatérést is tervezték, jövőre ugyanide vagy máshova. Nekik megérte. Intézmények A magyarországiak között körülbelül 1993-tól kezdve megjelentek olyan csoportok is, amelyek a lokalitástól elszakadva inkább kötődtek intézményekhez vagy érdeklődési körökhöz: politikai pártokhoz, cserkészekhez, munkahelyekhez. Ez igazolja azt, amit Pusztai Bertalan megállapított: a modern búcsújárásban az összetartó
