Page 167 [167]
OCR
9. A REJTETT BUCSUJARAS 165 1979-ben a rendházi feljegyzések szerint ,a pünkösdi nagy búcsú június 2. és harmadikán, szombat és vasárnap zajlott le, csaknem olyan menettel, mint az előző esztendőkben, zavartalanul és áhítatosan. Igyekeztünk megfelelő számú gyóntatóról is gondoskodni". Fel van sorolva tizennégy gyóntató, akik között hét ferences és hét egyházmegyés pap volt, a tizennégyből heten nyugdíjasok, és meg vannak említve a misék celebránsai és szónokai (akik nem azonosak). , A templom tele volt zsúfolásig. Istennek hála, az eső nem zavart meg, ami kimondhatatlan nagy jótétemény a gyóntatások lebonyolítására, ami még mindig meg nem oldott probléma, s egyelőre nem is tudjuk megoldani." Nem volt megoldva a parkolás gondja, ez ügyben a házfőnök minden lehetséges fórumon igyekezett megoldást elérni. A következő évben hasonló szellemben írt beszámolót olvashatunk. A gyóntatók akkor még többen, tizenheten voltak, közülük kilenc ferences és nyolc egyházmegyés pap. Szombaton és vasárnap reggel hattól délig óránként tartottak szentmisét, szentbeszédek pedig az ünnepélyes miséken kívül péntektől hétfőig az esti miséken voltak. , A búcsú zavartalanul folyt le. Nagy könnyebbséget jelentett a guadrumban levő hangszóró is, amely megosztotta a tömeget és nem gyúródtak annyira a folyosón és a templomban, mert a guadrumban is hallhatták a szentbeszédet és követhették a szentmise menetét." A későbbi, a feljegyzésekben hiányosabban vezetett évek rövidre fogott beszámolói a gyóntató és szentbeszédet tartó papokon kívül már nem tartalmaznak lényeges részleteket. Úgy látjuk, hogy az 1970-es évektől az 1980-as évek végéig fokozatosan és óvatosan újraéledt a somlyói búcsújárás. Szervezett csoportok nem mehettek, jelvényeket nem használhattak, lobogókat nem vihettek ugyan, de kis csoportokban - és egyre nagyobb számban - mégiscsak útnak indultak az emberek. Az áhítat és liturgia csakis templomi keretek között valósulhatott meg. Mise, gyónás, áldozás, keresztút, napvárás: az emberek végigcsináltak mindent, ami a búcsúban lényeges és a tömeges jeleneteken kívül megvalósítható. Talán még azt sem teljesen alaptalan kijelenteni, hogy a tiltás évei mintegy megszűrték a búcsún résztvevőket, és csak azok maradtak meg, akik számára az ünnepnek elsősorban vallási jelentősége volt. Ott és akkor, már és még - a szónak legalábbis a pozitív értelmében - nem számított, ki látszik, a jelenlétnek egyáltalán nem lehetett demonstratív jellege. Az emberek újra meg újra körülnéztek és figyeltek: mit lehet, és mit nem lehet megtenni, és esetleg mi többet lehet, mint addig. Ha látták, hogy kevesebb a rendőr, és kiadják a vonatjegyet, mentek vonattal. Amikor azt látták, hogy már buszt is lehet bérelni, béreltek buszt, ahol szinte már úgy viselkedhettek, mintha egy búcsús csoport lennének. A ,belső" használatra szántak mellett az 1970-es évekből érdemes felidéznünk két igen tartalmas publikált írást is, amelyek egy nyugati magyar katolikus 49 HD-CC 1980.
