Page 163 [163]
9. A REJTETT BUCSUJARAS 161
baj lesz. A Mezőségről mehetnek a templomi zászlókkal, de Szűz Maria tnne¬
pén miért nem mehetnek a saját zászlóikkal??"
Az 1967-es év nagyon sokak számára emlékezetes évforduló volt, a pünkösdi bú¬
csú eredetét jelentő hargitai csata négyszázadik évfordulója. Sokan várták, hogy
ez talán szóba fog kerülni. A hivatalos nyilvánosságra természetesen nemigen szá¬
mithattak, de az egyhaziakra talan inkabb. Mégsem történt semmi, mert akik meg¬
tehették volna, hogy nyilvánosan is szóba hozzák az évfordulót, tudatában voltak
a veszélynek, amit ezzel a fejükre hoznak.
Lukács atya géppel írott hosszú feljegyzésben töpreng azon, hogy ,1967-ben
hirdessük-e a csíksomlyói búcsú 400 éves jubileumát?" A dilemma világos: ha
megemlíti, ki kell mondani a katolikus székelyek hősies helytállását, ,ha pedig ezt
kimondtuk, vehetjük is a batyut a börtön felé, mert az állam szemében ez nyílt
lázítás". Ennek kapcsán pontos megfogalmazását kapjuk annak, hogy miért van
olyannyira útban a hatalomnak ez az ünnep: mert ,a szemükben a somlyói búcsú
magyar és székely nacionalista tüntetésnek számít". Ennek kapcsán arra is vet¬
hetünk egy röpke pillantást, mit gondolt erről a hivatalosság képviselője, , Tankó
föinspektor ür”,?” akinek szavait a páter idézi: , A pünkösdi búcsút használták fel
mindig, hogy a székelységet nacionalista irányban terrorizálják. Régen is így volt,
és a kegyelmes úr is ezt akarta a fehérlovas tüntetéssel. Mint egy fejedelem vonult
be Csiksomlyöra, mert azt hitte, államot tud csinálni az államban. Ezért nem is mo¬
zoghat most sehova. Ezért nem örvendünk a pünkösdi búcsúnak. Jöjjenek máskor
ide az emberek, de nem pünkösdkor." Az az emlék, ami az emberek többségét
reménységgel töltötte el, a hatalom hivatalosaiban nem kevésbé erős emlékként
a félelem gerjesztője volt.
Az évforduló elmaradt megünneplésével kapcsolatban a gyergyóalfalusi Gaál
Antal füzetlapra kézzel írott levele a gyergyóalfalusiak érdekes próbálkozásáról
számol be. Nemcsak a megemlékezés kísérletét idézi fel, hanem azt is, hogy mi mó¬
don működött a megfélemlítés, hogyan fordult szembe a plébános a saját híveivel.
A levélíró elmondja, hogy a templomi Mária-kép alá és a somlyói emlékkereszthez
egy-egy képet készített (ezeket mellékelte is), ám a plébános ezt a csekély gesztust
sem tűrte meg, leszedette. Előzőleg a pünkösd előtti vasárnap ,megemlítette Csík¬
somlyót, de a papír nem tűri el, amit mondott. Az asszonyok sírva mentek haza
a templomból. És ezzel megtörtént a centenárium megünneplése. Persze a prédi¬
káció hideg zuhanyként hatott. A nép meg volt sértve, de hallgatott. Az asszonyok
elkészítettek egy táblát ezzel a felirattal: xA csíksomlyói Szűzanyának a 400 éves
jubileum alkalmäböl a gyergyöalfalvi hivek.« »Es nem volt szabad fölakasztani Csik¬
398 Novák 2011. 139-140. (a szöveget gyorsiräsos jegyzet alapján közli).
399 Tankó Árpád az 1960-as években az országos Vallásügyi Igazgatóság megbízottja volt a Ma¬
gyar Autonóm Tartományban, majd 1968-tól Maros megyében. Novák 2011. 172.
10 Daczó HD.