Oldal 161 [161]
9. A REJTETT BUCSUJARAS 159
ilyesmiről hallgat mindenki...”*°* A búcsú napjaiban három csíkszeredai pap segí¬
tett gyóntatni a kegyhelyen egyedül szolgáló páternek (máshonnan nem engedtek
oda gyóntatókat az inspektorok), de öt napon át neki jutott minden szentbeszéd.
Ez egymagában is nagy teher volt, még nehezebbé tette az állandó megfigyelés;
az előre megírt és felolvasott vasárnapi prédikáció után például azonnal meg¬
jelent nála a rajoni inspektor, és ,sóvár szemmel kutatta, mibe is akadhatnának
bele”.*?>
Egy évvel később, 1963-ban a helyzetkép alig változott, a búcsúsok már csü¬
törtökön elkezdtek érkezni, szombaton már a padok is megteltek, ámde hiányzott
a helyi és a közvetlen környék tömege, igaz, esett az eső is. Ezúttal a hatósági aka¬
dályozásról is több részletet tudunk meg:
A távolabbi községekből elindult szekereket visszatérítették. Az autóbuszokra
errefelé nem adtak jegyet. Úgyszintén vonatjegyet sem adtak Csíkszeredába.
Pl. a gyergyószentmiklósiak egyenesen Sepsiszentgyörgyre váltottak jegyet,
hogy itt leszállhassanak. Többen a gyergyóiak közül Szentdomokosig váltottak
jegyet. Onnan gyalog indultak el a vasút mellett. Karcfalváról telefonon jelen¬
tették őket Madéfalvára. Ott várta is őket a milícia. Bekísérték, s egy egész
éjszakán keresztül ott tartották őket. Közben rengeteget csúfolkodtak velük.
Pedig egyszerű, őszülő hajú asszonyok voltak szegények. Egy részük vissza is
ment reggel, de néhányan, ügyesen kijátszva a hatóság éberségét, a mezőkön
keresztül jöttek el.
A búcsút megelőző héten a templom előtti teret virággal ültették be, de a szép
, parkosítás" valójában azt a célt szolgálta, hogy ezzel megakadályozzák a szekerek
beállását, a búcsúsok letelepedését a fűre. A templomba vezető bejáratokat az út
felől úgy zárták le, hogy csak egy irányból lehessen bejutni a templomba, s így
mindenki jól megfigyelhető, fényképezhető legyen.
P. Daczó Lukács 1961-es feljegyzése szerint ,a pünkösdi búcsú ellensúlyozá¬
sára mostanában minden évben megrendezik Madéfalván a madéfalvi veszedelem
emlékünnepélyét. Ott is, az emlékmű mellé díszőrségül fele székely s fele román
őröket állítanak. [...] Különben a Madéfalván rendezett pünkösdi ünnepélynek is
van mar rigmusa: »Olyankor Madéfalvan van a búcsú és Csíksomlyón a veszede¬
lem«”.3% A ketszäz éves &vfordulön, 1964-ben a tartomány csíki kerületének (rajon)
hivatalos nagy emlékünnepségét éppen pünkösdre időzítették, ezzel azt akarták
elérni, hogy a nép kevésbé menjen Somlyóra. Oda irányítottak minden forgal¬
mat, aki Szeredába ment vonattal, azt is átirányították buszokkal Madéfalvára.?""
394 To. 229.
395 Uo.
396 Daczó HD 20a. (1961).
397 Interjú Daczó Lukáccsal 1995. július 18. (Balassagyarmat), 1998. május 19. (Dés).