Oldal 146 [146]
OCR
144 IN. A FELMÜLT (1949-1989) érezhettek, akit már régről ismerhettek, hiszen ő 1944-ben Somlyón működött, versei megjelentek a ferences sajtóban. Hamarosan hét év kényszermunkára ítélték... 1957-től kezdve P. Daczó Lukács a külső körülmények leírása közben sokszor szóba hozta a papi munka lehetőségeit és keserveit is. Mivel a kegytemplom nem volt plébánia, keresztelni, esküdni, temetni az embereknek a plébánoshoz kellett fordulniuk, ám sokan szerették volna gyermeküket a kegytemplomban keresztelni, vagy házasságukat ott megáldatni. Ilyenkor megegyezesre volt szükseg a csobotfalvi (=csiksomlyöi) plébános és a páter között, mert ennek anyagi vonzatai is voltak. Volt, hogy a plebänos ment a kegytemplomba, volt, hogy räbizta a teendöket a ferences atyära. Ugyancsak anyagi vonzata volt a vízkeresztet követő házszentelésnek, ami eleven szokásként élt az egész környéken (mind a mai napig). A plébános nem vette jó néven, hogy ezt a páter is végzi, s ő a rosszallást megérezve és a szemrehányástól tartva ezt egy-két év után, 1961 körül abba is hagyta; nem kis keserűséggel jegyezte meg a plébános anyagias hozzáállását, pénzzel való bánásmódját. Nehezebb kérdés volt a hitoktatás. 1957-1958-ban még nagyobb számban voltak gyerekek, mert akkor még nem akadályozták a hitoktatást, ami heti két alkalom volt. Ebből a tanévből fennmaradt a páter , hittanfüzet"-e, amely egy tantárgyi napló: osztályonként szerepel benne tíz-húsz név, strigulázva van a jelenlét és a hiányzás, pontosan fel van írva az elvégzett anyag. Három év múlva, az egyházzal szembeni erősebb retorziók idején aztán az állami hatóságok minden erővel akadályozni igyekeztek ezt a tevékenységet, voltaképp sikerrel. A létszám erősen lecsökkent, csak hárman-négyen maradtak. Erősebb rábeszélés, többszöri figyelmeztetés mellett gyarapodott kissé a létszám tizennégy-tizenötre." A páter újra meg újra kifakadt a rendszer ateista szelleme ellen. Gyűlések, körök, elfoglaltságok miatt a gyerekeknek vasárnap is iskolába kellett menniük. Megfenyegették, megszidták, akiről kitudódott, hogy templomban volt." A hittanra járó gyerekeknek is csak a kisebb része járt el a vasárnapi misére, de volt, aki hűséges maradt. Pál József Csaba, a jelenlegi temesvári püspök például P. Daczó Lukács temetésén, 2018 novemberében idézte fel személyes beszélgetésben, hogy ő annak idején a Lukács atyával való kapcsolat, a hittanórák következtében köteleződött el az egyház és a papi hivatás mellett." 1961-1962-ben, a magyarországi téeszesítés második hullámával egy időben zajlott le a kollektív gazdaság megszervezése. Ezek a megpróbáltatások, még ha csak közvetve is, a papot is erősen igénybe vették. Ez év [1962.] január 28-án avatták fel itt, Csíksomlyón a kollektív gazdaságot. Itt aránylag könnyen ment. A felcsíki és az alcsíki falvakban azonban nagyon sok ember erősen megszenvedett a kollektivizálásért. Ennek történetét leírni 36° Daczé HD 12b. (1961. V. 2.) 370 Daczó HD 13a. (1961. V. 2.) 371 Emlekezeseit kötetben is olvashatjuk: Huszär-Magyar 2021.
