Oldal 140 [140]
OCR
138 IN. A FELMÜLT (1949-1989) azt is: szolgáltassák vissza a rendháznak, hogy rendben tudják tartani, és a térre kevésbé engedjék be a vásári árusokat." P. Daczó Lukács (saját magának, titokban írt és évtizedekig gondosan dugdosott feljegyzéseiben) többször felpanaszolta magányosságát, az egyedüllétből fakadó nehézségeit. ,Rettenetesen egyedül vagyok. Egyedül ott, ahol öt paternek is volt munkája. Nekem azonban még fráter-segítségem sincsen."?? Nem tarthatjuk kizártnak, hogy a tíz-tizenkét év magányos küzdelem, ha talán fel nem is őrölte, de az arányérzékét kissé eltorzíthatta, és a realitásokkal kevésbé tudott számolni, így a fokról fokra felcsillanó lehetőségekben jóval többet látott, mint ami valójában bennük volt. A korabeli levéltári iratokból látszik, hogy javaslatai, folyamodványai, választ sürgető levelei olyan gyakorisággal és hevülettel születtek, nemegyszer terjengős előadásban, hogy azok túlzásait olykor már a püspöknek kellett mérsékelnie, mondván, egyszerre nem lehet mindent elvárni, követelni. Biztos, hogy 1969-1970-ben a kolostori szoba visszaigénylése mellett még korai és irreális volt további négy ferences odahelyezését kérni, továbbá szóba hozni a rendház korábbi földjeinek visszakérését.5" A lassan megnyíló lehetőségek diplomatikusabb kiaknázása a Somlyón később, 1970 és 1982 között működött P. Écsy János nevéhez köthető. P. Écsy János működéséről 1970-től az 1982-ben bekövetkezett hirtelen haláláig főleg utalásokból és a rendház Historia Domusából tudunk. Jó gyakorlati érzéke volt, sokat tett a körülmények javításáért. A püspökségen őrzött levéltári iratokból kiderül, hogy 1971-ben központi fűtést szereltek és , közillemhelyet? létesítettek, 1972-ben kijavították a torony bádogozását, a homlokzati vakolathibákat, vízelvezető csatornát készítettek a szentély tetőzetére, két évvel később az egész tetőzetre. A népnyelvű liturgia bevezetése szükségessé tette, hogy a hívek jól követhessék a papnak az oltárnál mondott szavait. Nagyobb templomterekben, így Somlyón is az új oltártól nehezebben lehetett érteni a miséző pap szavát, aki csak a prédikációk alkalmával ment fel a szószékre. A megoldás a templomok hangosítása volt. Somlyón ezzel P. Daczó Lukács 1968-ban sikertelenül próbálkozott," majd 1971 áprilisában P. Écsy János tett javaslatot. Az ilyen és hasonló kezdeményezések minden szinten elakadhattak. A külföldi segítséggel (római Caritas, stuttgarti hangszórógyár, amerikai atyák) megvalósítandó hangosítást a minisztérium Vallásügyi Osztályának kellett engedélyeznie, de oda csak a püspök fordulhatott a somlyói templomigazgató kérésére. P. Écsy János 1971. április 17-én kelt levelében a püspöknek panaszolja fel: , Egyébként is meggondolkoztat és aggaszt az a körülmény, hogy míg másoknak engedély nélkül is kiadják a hangszórót, aminek behozatalához engedélyt nem is kértek, a mi esetünkben pedig még az engedély kérését is ilyen 354 Daczó Árpád Lukács jelentése az őszi Mária-búcsúról 1969. szept. 22. GYÉL 1969-1952/23. 355 Daczó 2013. 172. 356 GYÉL 1969-678/14. (Csíksomlyói kegytemplommal kapcsolatos tervezések); 1970-1034/14. (Csíksomlyói kegytemplom lakás, föld stb. igényei). 357 GYÉL 1968-1049. (Csíksomlyói kegytemplom szükséges javításokról).
