OCR
118 IN. A FELMÜLT (1949-1989) tartalmaz Märton Äron püspök 1957-1960 közötti lehallgatäsi jegyzökönyveiböl. Ezekben számos helyen olvashatók hasonlóan szókimondó, félelmet nem ismerő megnyilatkozások, szemtől szemben egyházügyi és minisztériumi hivatalnokokkal.?§? Noha külföldön nem tudhattak, még kevésbé hozhattak szóba minden részletet (nehogy az informátorokat ki lehessen deríteni), az alapvonásokban nincs eltérés. Szintén 1960-ban jelent meg rövid beszámoló az erdélyi katolikusok helyzetéről a Rómában kiadott Katolikus Szemlében Tolnay Imrétől, ahol a fentiekkel egybehangzóan többek között ezt olvassuk: A vallásellenes propaganda mind erősebb. A régi nagy búcsújárási szokás Csíksomlyóra és Radnára, amely egész vármegyéket mozgatott meg (híres marad az 1948-as somlyói búcsú százezres tömegével) -, egyelőre a múlté. A megfélemlítés minden eszközét igénybe veszik; a fiatalság minden vasárnapját programokkal töltik ki, hogy idő a templom számára ne maradjon." Több könyv témája lehetne a katolikus és a többi egyház helyzete a következő harminc évben.?"! A papság és a ferencesek elleni retorziók az 1960-as években is több hullámban következtek egymás után. Az internálásuk után tíz évvel, 1961-ben a dési kényszerlakhelyen még továbbra is szerzetesi közösségben élők közül többeket letartóztattak, évekre elítéltek, és csak a nemzetközi nyomásra 1964-ben megadott amnesztiával szabadulhattak.2? P. Bálint Szalvátor visszaemlékezése pontos részletekkel szolgál a letartóztatottakról, ítéletekről.?? 1964 januárjában huszonnyolc egyházmegyés és tizenhárom szerzetes pap volt börtönben, akikért Márton Áron szót emelt." Látva, hogy a közös rendi élet tovább már nem tartható fenn, másrészt látva a fokozódó paphiányt, a ferencesek vállalták azt, hogy plébániákon teljesítenek szolgálatot akkor is, ha azok korábban nem voltak ferences kézen vagy egészen eldugottak voltak. Így kerülhettek ferences atyák 1957-ben, az esztelneki kényszerlakhely feloszlatásakor Mikházára, Brassóba, Szárhegyre, Csíksomlyóra, majd 1964-ben a dési kényszerlakhelyükről Kostelekre, Ojtozba, Bonchidára, Vicébe, Szentágotára, Csicsókeresztúrra, Szentjobbra, Bálványosváraljára, Lázárfalvára, Zágonba. Márton Áron helyzetének rendezésére a hatvanas évek végén kerülhetett sor. Visszakapta mozgásszabadságát, elutazhatott Rómába a püspöki szinódusra, és élete hátralévő éveiben idős kora és gyengesége ellenére is a régi elveihez hűen kormányozta az egyházmegyét." Ugyanakkor a zaklatások és a félelem légköre 289 Nagy-Bodeanu 2019. 290 Tolnay 1960. 309. 21 Az újabb szakirodalom jó áttekintését adja Nagy-Bodeanu 2019. 22 Bartalis 2001. 61-62. Ekkor jelent meg a vallásszabadságról: Szent-Iványi 1964. 293 Vincze 2003. 125. sz., Pap 2002. 294 Marton-Nemes 1996. 124. 295 Virt 2002. 325-348, Vincze 2003. 149. sz. Vö. Sas 2014.