asszony pontosan elmondta a mikházi kereszt felépítését, útvonalát a kegyhelyre,
a szekeresek szerepét, a többnapos utat, a fogadtatást az útba eső településeken, az
elszállásolást. Mindent tudtak arról, ki és hogy vitte a zászlókat, a csengettyűket,
a dobot, elevenek voltak az emlékeik a fáradalmakról, a pihenésekről, a fázások¬
ról és a jóleső tejes laskáról. Régi hagyomány volt, hogy a kegyhelyre a mikházi
kereszt érkezett meg először, már pénteken reggel; ott a zárdafőnök fogadta őket,
énekeltek, imádkoztak, felmentek a Mária-szoborhoz. Ritka emlék, hogy a Salvator¬
kápolna lépcsője a ,kőosztováta"? anyagából készült. Évtizedek múltán az öregek
még jól emlékeztek Trefán Leonárdra, a széki keresztalja érkezésére, a labarumot
cipelő legényekre, nemkülönben a hazaútra és arra is, hogy az egynek tekintett
mikházi keresztaljában melyik faluból hányan voltak." Mindebben sok egyező
részlet található P. Papp Asztriknak a mikházi keresztaljáról készített néprajzi
igényességii leirasaval.?*
Az 1940-1944 és az 1945-1949 kôzôtti évek más-más okokból kitörölhetetlen
nyomot hagytak a kollektív emlékezetben, és éppúgy a hatalom képviselőiben is.
Nem lehetett elfelejteni az 1940-es búcsút, a néhány hónappal később meghozott
második bécsi döntést, a Somlyón ennek örömére megrendezett szeptemberi ün¬