Oldal 100 [100]
40. Búcsús körmenet. Aladics Zoltán felvétele (1939)
a búcsús tömeg létszámát, ami a 19-20. században meglehetős nagy ingadozáso¬
kat mutatott a néhány ezertől az ötvenezer felettiig.!
A búcsú eseménysorának egyik középpontja kétségkívül a körmenet, a nagy ki¬
kerülés volt. A legtöbb kegyhely búcsús , forgatókönyvének? szerves részét alkotó
körmenet nem más, mint a térben külön-külön elhelyezkedő szent terek reális
összekötése, a köztük levő profán terek szakralizációja. Ahol ilyen körmenetek
a templomot kerülik meg - például Máriapócson -, ott ez térben és időben is rö¬
videbb, emelkedetté és látványossá az éjszakai időpont, a kezekben tartott gyer¬
tyák fénye teszi őket. Csíksomlyón a körmenet különösen nagyszabású, mert igen
hosszú az útvonala, és valóságos szintkülönbséggel jár: ez rálátást biztosít a tájra,
kiemelkedést a hétköznapok szintjéből, és erőfeszítést követel a résztvevőktől, noha
a hagyományos búcsún részt vevők szokva is voltak az efféléhez. A templomtól
a keresztútig vagy a nyeregbe és a kápolnákig vezető útvonalak voltaképp a búcsú
által és idejére szentelődnek meg. A körmenet ősrégi szokás: hálaadó, veszedelmet
elhárító célzattal vagy diadalmenetként már az ókori kultúrákban is megtaláljuk.
A keresztény középkor gazdag hazai körmeneti szokásrendje a hódoltság ideje után
újraéledt ugyan, ám a 18. század végétől kezdve Magyarországon és Erdélyben
(részben II. József korlátozó rendeletei miatt) csak a két legfontosabb körmenet
maradt meg: a nagyszombati és az úrnapi. Mindkettő úgynevezett szentségi körme¬
net, ami azt jelenti, hogy olyankor a tabernákulumból kivett Oltáriszentséget hor¬
dozzák körül meghatározott útvonalon. A csíksomlyói pünkösdi búcsú körmenete
különbözik ezektől, az Oltáriszentség körülhordozása itt sosem volt szokás. Nem
231 Mohay 2009. 187-191.