Oldal 96 [96]
OCR
94 II. A RÉGMÚLT MA kaptak búcsúkiváltságot pünkösd szombatjára, innen ered a búcsújárás; a fenyegetett csíki székelység pedig a már korábban is rendszeres pünkösdszombati búcsújárás folytán volt éppen akkor úgy összegyűlve, hogy meg tudták futamítani az erőszakos térítőket. Másik, nyomósabbnak szánt érve a csíki papság 1735-ben írott tiltakozó levele a püspökhöz, amit újabban leltek fel a Gyulafehérvári Érseki Levéltárban. A szöveg előzménye, hogy a (ma Szentegyházasfalu néven ismert) szentegyházasoláhfalviak arra kérték a püspököt, helyezze át a falut a csíki főesperességből az udvarhelyi főesperességbe, hiszen annak központjához sokkal közelebb vannak. A csíki papság viszont azt képviselte, hogy erről szó sem lehet, mert ezt a falut is a csíkiak védték meg vérükkel az eretnekségtől. , Ez a levél a hargitai csatára vonatkozó minden eddig ismert forrást megerősít, és a felmerült kételyeket eloszlatja azokban, akikben a történelmi igazság iránt megvan még a jó érzék." Néhány kérdés azonban a kételyt továbbra is jogossá teszi. A kérdéses iratban nincs egyetlen olyan részlet sem, amely a szövegben említett ,véres védelmet" időben és térben segítene elhelyezni, és nincsen említve semmilyen győzelem sem. A levél kelte, 1735 előtt igen sok olyan alkalom volt, amikor a csíkiak fegyverrel harcoltak más hitűekkel szemben, s harcuk éppenséggel vereséggel végződött, alkalmasint protestánsokkal szemben is. Hogyan gondolhatnánk, hogy a tiltakozó levél megfogalmazói éppen János Zsigmondra és a Tolvajos-tetői csatára céloztak, és nem valami másra? Noha nem zárható ki, hogy a levél írói ugyanarra gondoltak, amire a mai értelmező olvasó is szeretne gondolni, nem könnyű szabadulni a benyomástól, hogy a levél íróinak lehetséges gondolatait ezúttal a későbbi értelmező adja a fejükbe. Darvas-Kozma József közlésében jómagam nem látok egyebet, mint a történet valódiságához érzelmi okokból ragaszkodó jó szándék megnyilatkozását, amihez ez esetben nem társult történeti forráskritika, az ügy szereplőinek és párhuzamainak, nyelvhasználatának és az irat hitelességének behatóbb vizsgálata. A közbeszédben a hargitai csata erős szimbólum, amely tudatosan von határokat a vele azonosulók köré, és választóvonalat húz más felekezetűek felé. A győztes ütközet megkérdőjelezése érintetlenül hagyta azokat, akik a búcsúról a katolikus egyház vagy a székelység oldaláról szólnak, és azokat is, akik őket tartják végső tekintélynek a kérdésben. Akár a szentbeszédeket hallgatjuk-olvassuk, akár a ferencesek megnyilatkozásait vagy székelyekről szóló népszerűsítő írásokat, ez a világos helyzet.?! Kivételnek éppen a ferences P. Daczó Lukács számít, aki 2010-ben Csíksomlyó ragyogása című könyvében határozottan elvetette a pünkösdi búcsú összekötését az általa is legendának tartott hargitai csatával.2? Parhuzamokat idézett arra, hogy más történeti eseményeknek milyen lokális emlékezete maradt fenn, s ezzel szemben a hargitai csatának sem a győztesek, sem a vesztesek oldalán nincsen , népi" emlékezete. Meglátása szerint , elképzelhető, hogy valamikor ezen 220 Uo. 152. 221 Márk 2014, Száraz 2018. 222 Daczó 2010. 114-121.
