Oldal 96 [96]
94 II. A RÉGMÚLT MA
kaptak búcsúkiváltságot pünkösd szombatjára, innen ered a búcsújárás; a fenye¬
getett csíki székelység pedig a már korábban is rendszeres pünkösdszombati bú¬
csújárás folytán volt éppen akkor úgy összegyűlve, hogy meg tudták futamítani
az erőszakos térítőket. Másik, nyomósabbnak szánt érve a csíki papság 1735-ben
írott tiltakozó levele a püspökhöz, amit újabban leltek fel a Gyulafehérvári Érseki
Levéltárban. A szöveg előzménye, hogy a (ma Szentegyházasfalu néven ismert)
szentegyházasoláhfalviak arra kérték a püspököt, helyezze át a falut a csíki főes¬
perességből az udvarhelyi főesperességbe, hiszen annak központjához sokkal köze¬
lebb vannak. A csíki papság viszont azt képviselte, hogy erről szó sem lehet, mert
ezt a falut is a csíkiak védték meg vérükkel az eretnekségtől. , Ez a levél a hargitai
csatára vonatkozó minden eddig ismert forrást megerősít, és a felmerült kételyeket
eloszlatja azokban, akikben a történelmi igazság iránt megvan még a jó érzék."
Néhány kérdés azonban a kételyt továbbra is jogossá teszi. A kérdéses iratban
nincs egyetlen olyan részlet sem, amely a szövegben említett ,véres védelmet"
időben és térben segítene elhelyezni, és nincsen említve semmilyen győzelem sem.
A levél kelte, 1735 előtt igen sok olyan alkalom volt, amikor a csíkiak fegyverrel
harcoltak más hitűekkel szemben, s harcuk éppenséggel vereséggel végződött, al¬
kalmasint protestánsokkal szemben is. Hogyan gondolhatnánk, hogy a tiltakozó
levél megfogalmazói éppen János Zsigmondra és a Tolvajos-tetői csatára céloztak,
és nem valami másra? Noha nem zárható ki, hogy a levél írói ugyanarra gondoltak,
amire a mai értelmező olvasó is szeretne gondolni, nem könnyű szabadulni a be¬
nyomástól, hogy a levél íróinak lehetséges gondolatait ezúttal a későbbi értelmező
adja a fejükbe. Darvas-Kozma József közlésében jómagam nem látok egyebet, mint
a történet valódiságához érzelmi okokból ragaszkodó jó szándék megnyilatkozá¬
sát, amihez ez esetben nem társult történeti forráskritika, az ügy szereplőinek és
párhuzamainak, nyelvhasználatának és az irat hitelességének behatóbb vizsgálata.
A közbeszédben a hargitai csata erős szimbólum, amely tudatosan von határo¬
kat a vele azonosulók köré, és választóvonalat húz más felekezetűek felé. A győztes
ütközet megkérdőjelezése érintetlenül hagyta azokat, akik a búcsúról a katolikus
egyház vagy a székelység oldaláról szólnak, és azokat is, akik őket tartják végső
tekintélynek a kérdésben. Akár a szentbeszédeket hallgatjuk-olvassuk, akár a fe¬
rencesek megnyilatkozásait vagy székelyekről szóló népszerűsítő írásokat, ez a vi¬
lágos helyzet.?! Kivételnek éppen a ferences P. Daczó Lukács számít, aki 2010-ben
Csíksomlyó ragyogása című könyvében határozottan elvetette a pünkösdi búcsú
összekötését az általa is legendának tartott hargitai csatával.2? Parhuzamokat
idézett arra, hogy más történeti eseményeknek milyen lokális emlékezete maradt
fenn, s ezzel szemben a hargitai csatának sem a győztesek, sem a vesztesek oldalán
nincsen , népi" emlékezete. Meglátása szerint , elképzelhető, hogy valamikor ezen
220 Uo. 152.
221 Márk 2014, Száraz 2018.
222 Daczó 2010. 114-121.