Page 87 [87]
OCR
5. A TISZTELET TÁRGYAI 85 Sok évvel később, 1973-ban a Szentszék megfelelő hivatala (nyilván több száz helyre elküldött) körlevélben adategyeztetést kért a püspököktől, hogy teljes és pontos lista késztlhessen a basilica minorokrol. Mellékletben megadták az általuk ismert adatokat, kérték az esetleges hiányosságok pótlását, és tudatták a hivatalos szentszéki közlöny számát, amelyben a pápai levél megjelent.29 Márton Áron valaszában jelezte, hogy nem tehet többet, mint hogy megadja a kegytemplom érvényes postacímét, a többi kérést pedig nem tudja teljesíteni, mert nincs a kezében az 1950-es határozatot tartalmazó Acta megfelelő száma. Nem csodálkozhatunk, hogy az erdélyi püspökségen nem volt meg a Szentszék hivatalos közlönye abból az időből, amelyben a pápai dokumentum megjelent - a Szentszék viszont számontartotta Somlyót mint Románia területén akkor az egyetlen basilica minort. Beszédes, hogy a Szentszék a hely nevét magyarul tudta, így szerepelt a hivatalos közlönyben is: „Csiksomlyo”, a püspök meg a hivatalos romän nevet adta meg: „Miercurea Ciuc (Sumuleu)”. Ennek magyaräzata az, hogy ezt a felterjesztést még 1943-ban indították el, amikor Somlyó rövid négy évig éppen újra Magyarországon volt, nevét tehát értelemszerűen magyarul terjesztették fel, és így is hagyták jóvá. Az egész korszakra fényt vet az, hogy a basilica minor rangröl szölö pozitiv döntést, amelynek érdekében éveken át sokan sokat tettek, éppen azok nem tud- ti Du hatták meg, akik olyan nagyon szerették 35. A kisbazilika-jelvény és hordozói a korvolna. P. Benedek Fidél leírja, hogy donban (2001) > [...] az eredeti okmányhoz, döntéshez, közléshez a körülmények miatt sehogy sem juthattunk hozzá. [...] Amivel szolgálhatunk, ennyi: 1950 nyarán, talán júliusban többen közölték helyben és vidéken is, hogy hallották a vatikáni rádió bemondását arra nézve, hogy a szentatya a csíksomlyói ferences kegytemplomot „basilica papalis minor” rangra emelte. Ezzel kapcsolatosan ugyanott s ugyan200 Acta Apostolica Sedis Annus XXXXII, Series II. Vol. XVII. 378-380. (http://www.vatican. va/archive/aas/documents/AAS-42-1950-ocr.pdf, letöltve: 2021. oktober 1.)
