Sok évvel később, 1973-ban a Szentszék megfelelő hivatala (nyilván több száz
helyre elküldött) körlevélben adategyeztetést kért a püspököktől, hogy teljes és
pontos lista késztlhessen a basilica minorokrol. Mellékletben megadták az általuk
ismert adatokat, kérték az esetleges hiányosságok pótlását, és tudatták a hivatalos
szentszéki közlöny számát, amelyben a pápai levél megjelent.29 Márton Áron va¬
laszában jelezte, hogy nem tehet többet, mint hogy megadja a kegytemplom érvé¬
nyes postacímét, a többi kérést pedig nem tudja teljesíteni, mert nincs a kezében
az 1950-es határozatot tartalmazó Acta
megfelelő száma. Nem csodálkozhatunk,
hogy az erdélyi püspökségen nem volt
meg a Szentszék hivatalos közlönye ab¬
ból az időből, amelyben a pápai doku¬
mentum megjelent - a Szentszék viszont
számontartotta Somlyót mint Románia
területén akkor az egyetlen basilica mi¬
nort. Beszédes, hogy a Szentszék a hely
nevét magyarul tudta, így szerepelt a hi¬
vatalos közlönyben is: „Csiksomlyo”,
a püspök meg a hivatalos romän nevet
adta meg: „Miercurea Ciuc (Sumuleu)”.
Ennek magyaräzata az, hogy ezt a fel¬
terjesztést még 1943-ban indították el,
amikor Somlyó rövid négy évig éppen
újra Magyarországon volt, nevét tehát
értelemszerűen magyarul terjesztették
fel, és így is hagyták jóvá.
Az egész korszakra fényt vet az, hogy
a basilica minor rangröl szölö pozitiv
döntést, amelynek érdekében éveken át
sokan sokat tettek, éppen azok nem tud- ti Du
[...] az eredeti okmányhoz, döntéshez, közléshez a körülmények miatt sehogy
sem juthattunk hozzá. [...] Amivel szolgálhatunk, ennyi: 1950 nyarán, talán jú¬
liusban többen közölték helyben és vidéken is, hogy hallották a vatikáni rádió
bemondását arra nézve, hogy a szentatya a csíksomlyói ferences kegytemplomot
„basilica papalis minor” rangra emelte. Ezzel kapcsolatosan ugyanott s ugyan¬