csak a Szászföldön voltak - egy ilyen szoborkészítő műhely léte aligha igazolható,
és létének ellentmond a környék szoboremlékeinek sokfélesége is."??
Évszázadok alatt lassan elfelejtődött, hogy a szobor honnan, mikor és hogyan
is került Csíksomlyóra a régi kegytemplomba. Egy bizonytalan adat 1624-ből való,
ám az első biztos említés csak az 1661-es tatárbetörést követő újjáépítéshez kap¬
csolódik. Akkoriban már a szobor javára tettek adományokat a környék katolikus
nemesei, és 1664-ből fennmaradt egy szerződés szövege is egy új oltár építésére
vonatkozóan, ahol a szobrot is elhelyezték." Csak sejtések vannak arról, hogy ezt
megelőzően hol volt. , A 17-18. századi ferences rendtörténénetírók, a Losteiner
által idézett páterek egyike sem említi úgy a szobrot, mint az egykori somlyói oltár
részét."155 Talán nem alaptalan Sarkadi Nagy Emese azon feltételezése, hogy a szo¬
bor a készítését követő évtizedekben valamelyik szász település, talán Höltövény
szárnyas oltárán lehetett, és hogy a reformációt követően került máshová. , A barokk
kori lelkiség alakulása, a zarándoklatok fellendítésére irányuló, a katolikus megújulás
jegyében zajló tendenciák, az esetleges eredetmítoszok kialakításával összefüggő
írások szempontjából teljesen másodlagos volt, hogy a szobor eredetére vonatkozóan
hiteles, történeti források ismertek legyenek. A korábbi szobor/festmény kegykép¬
ként új életet kezd, és új helyén a jelentősége már a vele kapcsolatos csodálatos
eseményeknek tulajdonítható, független korábbi helyétől és funkciójától."""" Ehhez
az is hozzátartozik, hogy a kutatás által feltárt vagy új értelmezést nyert történeti
adatok egyáltalán nem homályosíthatják el a kegyszobor erejét, kultikus jelentősé¬
gét: a kegyszobor attól nem lesz , értéktelenebb", hogy valahol másutt készítették.
A korona és talapzat nélküli alak 192 cm, a talapzattal 210 cm, a koronával
együtt 253 cm magas. Több említés szerint egy darab fából készült - ez ugyan
nem lehetetlen, de egyelőre nem igazolták, a kisebb kiegészítések pedig ennek
inkább ellentmondanak. Anyagát mind a mai napig hársfának tartották, amikor is
kiderült, hogy valójában juharfa; igen jó állapotban maradt meg, noha általában
ezt is kedvelik a fakárosító rovarok és gombák.!"7
P. Boros Fortunát leírása szerint
Máriát hosszú, testhezálló ruha takarja, melyet derékon öv szorít a testhez,
amely fölé bő, redőkbe szedett palást borul. Jobbjában királypálcát, baljában
pedig a mezítelen kis Jézust tartja. Arca mosolygós, kibontott hajfürtjei a vállá¬
ra borulnak s azokat befödik. A fején nehéz korona van. Ugyancsak korona van
a kis Jézus fején is, aki jobb kezét áldólag emeli fel, s baljában rózsát látunk."