OCR
58 II. A RÉGMÚLT MA templom megépítését: az immár „legalizält” kegyhelyen a bücsüjäräs fellendülésére gondolhattak. 1802. október 26-án erős földrengés rázta meg Dél-Erdélyt, ami sokfelé okozott károkat, Brassóban és környékén súlyosabbakat is: épületek dőltek össze vagy váltak lakhatatlanná, Sepsiszentgyörgyön például templomboltozat szakadt be." Noha nincs határozott említés arról, hogy ez Csíksomlyón pontosan mivel járt, csaknem biztosra vehetjük, hogy a régi templomépület lebontását ennek nyomán határozták el. Két évvel később, 1804-ben kezdődött meg az új, ma is álló templom építése. Ennek szellemi atyja és szervezője P. Losteiner Leonárd lehetett, akit a rendi vezetés 1802-ben helyezett Somlyóra, s aki ott élt 1826-ban bekövetkezett haláláig. Ez a váltás és változás radikális volt: a régi épületből semmit nem tartottak meg, alig néhány kődarab őrzi a sok vihart megélt régi templom emlékét. Az építkezés nehezen haladt; Losteiner még megélte tető alá hozását, de az oltár csak húsz évvel a halála után, 1848-ra lett készen, a templom felszentelésére pedig 1876-ig kellett várni. A rendtörténet úgy tartja: azért, mert nem volt hozzá elég anyagi forrás. Biztosan igaz ez is; de hogy miért nem volt, arra nem elég magyarázat az általános szegénység. Száz évvel korábban a ferencesek szerte Erdélyben sokkal , hátrányosabb helyzetben", mégis eredményesen építkeztek. Nem alaptalan a gyanúnk, hogy a kegyszoborhoz már nem áramlottak a korábbihoz hasonló bőkezű adományok, és a nagyobb vállalkozásokhoz nem volt könnyű támogatókat megnyerni. Meglazulhatott a ferencesek és az elit korábban igen szoros kapcsolata; a középkori templom helyén emelkedő új falak már más, szekularizáltabb, világiasabb arculatú világba épültek be. A 19. század folyamán az erdélyi ferencesek csíksomlyói közössége sem maradt mentes a rend egészét érintő visszaeséstől. Megpróbáltatást hozott a szabadságharc is, a megtorlás az iskola bezárásával, hadisarccal, a nyomda lefoglalásával járt, és emiatt egy időre a búcsújárás is abbamaradt. Az új templom jellegzetességét a visszafogott, klasszicista elemekkel kevert barokk ízlésvilág adja meg. A hangsúlyos homlokzatot a két torony uralja. Közöttük három bejárat fogadja az érkezőket. Ez a homlokzati kép a jezsuita templomok típusát követi, annak simább, kevésbé tagolt változata. Ilyen volt akkoriban Kolozsvárott, Marosvásárhelyen és Erzsébetvárosban, hasonló kéttornyos ferences templom épült Szamosújvárott és Székelyudvarhelyen; előképeik között ott lehettek távolabbi 18. századi barokk ferences kegytemplomok, mint Máriaradna, Mätraverebely-Szentküt, Märiagyüd.'?! A templom 16,45 möteres belsö szelessege a legnagyobb az összes erdelyi barokk templom között, tetöszerkezetenek különlegessége pedig a dongaboltozata: ez teljes egészében fából készült, mert ekkora äthidaläst teglaboltozattal - annak nagyobb sülya miatt - nem lehetett volna megoldani. „A belsö terböl a vakolt, festett felület megkülönböztethetetlen egy igazi 130 Koch 1880. 110-111. 131 Veöreös 2005a. 2006.