OCR
54 II. A RÉGMÚLT MA hogy ezeket eredetileg még a székelyek előtti magyarság használhatta, de aligha igazolható az az elképzelés, hogy a csíki templomok közül bármelyik is Szent István kori alapítású lenne. A terület nemcsak a középkori magyar királyságban, hanem azt követően is a katolikusok fellegvárának számított, ahol a 16. századi hitújítás még ideiglenesen sem járt sikerrel. Ha nem is beszélhetünk kifejezett üldözésről, feltehetjük, hogy a katolikusokat érő erőteljes korlátozások, illetve az ezekkel való szembenállás olykor akár villongásokat is okozhattak. Ismert, hogy a csíksomlyói ferencesek első temploma - minden bizonnyal a rendházzal együtt - az 1440-es években épült meg. Erről az első írásos adatunk IV. Jenő pápának a templomépítéshez búcsúkiváltságokat biztosító irata 1444-ből.""§ A kolduló rendek középkori rendházait akkoriban Európa-szerte városokban alapították meg, ahol a polgárság a folyamatosan biztosított adományaival el tudta tartani a közösségeket. Csiksomlyö nemhogy nem város, de a középkorban még csak falu sem volt: miért alapítottak ott ferences kolostort, mire alapozták annak jövőjét? Újabb történeti kutatások más fontos kérdéseket is felvetettek. Hogy lehet az, hogy egy még éppen csak épülő templom 1444-ben pápai búcsúkiváltságokat kap? Miért , özönlik a népek nagy serege" egy ilyen új templomhoz? Hogyan lehetséges, hogy az ország kormányzója, Hunyadi János templomépítést támogat egy autonóm székely székben? Miért teheti meg, hogy hatalmi szóval szolgáló családokat (confraterek) rendel a rendház mellé? A gyér írott források nem sokat segítenek a biztos válaszok megtalálásában. Botár István azt feltételezi, hogy a Somlyó név egy korábbi nagyobb, Árpád-korig visszanyúló magánbirtokot jelölhetett, melynek területén több falu is létrejött: Várdotfalva, Csobotfalva, utóbbiban plébániatemplommal. , Utóbb e »birtok« felbomlott, de a kialakult, közben székellyé vált falvak között megmaradt terület nem került teljesen székely közösségi tulajdonba, részben megmaradt magánbirtokként, és megörökölte a Somlyó nevet. A terület tulajdonosai igy a saját földjükre hívhatták a ferenceseket, azt — nem lévén székely birtok — el is adományozhatták, vagy a kormányzó is megszerezhette, illetve ehhez kötődően confratereket is adományozhatott a kolostornak. Ez esetben érthető lenne, hogy noha nincs ténylegesen Somlyó falu, miként »somlyöi« a ferences kolostor, a csobotfalvi plébániatemplom, illetve Vardotfalva is."!" Ez az elgondolás - hogy itt egy, főként az elit által alapított és támogatott szerzeteskôzôsség született — érthetőbbé tenné azt is, hogy Erdélyben ez volt az egyetlen ferences ház, amely a 16. századi reformáció évtizedei során túlélte a szerzetesközösségek gyors felbomlását. Az 1568-as tordai vallásbéketörvény után harminc-negyven évvel Erdély területén gyakorlatilag már nem is maradtak szerzetesek: a korábbi tucatnyi ferences rendházból kétszáznál több szerzetes tűnt el. És noha az 1620-as években Erdélyben sok rendház állt üresen, nem lehet véletlen az sem, hogy a katolikus urak csak és éppen ennek a megmentésére fogtak 18 Benedek 1944, Mohay 2009. 37-56. 119 Botär 2012. 110-111. Vö. Botär 2014, 2019.