Page 27 [27]
OCR
1. CÉLOK, MÓDSZEREK, FORRÁSOK 25 Vallási eseményekben lehet részt venni mintegy , fenomenológiai" szinten, valójában kívülállóként leutánozva mozdulatokat, gesztusokat; és lehet valóságosabban, mélyebben, amikor valaki a búcsún búcsús zarándokként is ott van. Anélkül, hogy a szerepek összekeverednének vagy felcserélődnének, kutatóként ilyen értelemben kettős identitással végeztem a munkámat. Voltak események, liturgiák, órák, amikor - utólag visszatekintve is - inkább voltam hívő résztvevő, máskor pedig inkább tárgyilagos, olykor akár kritikus megfigyelő, elemző. Módszerünk kissé hasonlít ahhoz, mint amikor valaki egy sokszólamú zenemű, akár egy fúga, akár egy annál nagyobb szabású forma partitúráját olvassa: belső hallásával egyszerre kell követnie az egyes szólamokat, ugyanakkor az egész összhangzását is, és a kettő szétválaszthatatlanul összetartozik. Közben arra is figyelni kell, hogy melyik szólamban hallatszik a főtéma, a melléktéma, és melyek a kísérő jellegűek, melyik hova modulál, vált tempót. Ami lehetséges a zenében, kevésbé valósítható meg szövegben: a ,szólamokat" kényszerűen szét kell választanunk, külön sorokba kell , szétírnunk", ezért a következőkben némelykor óhatatlanok a visszautalások, esetleg ismétlések is. A búcsú idejéről és teréről, a csoportokról és résztvevőkről így lehet külön-külön is beszélni; kiemelve mindegyik csak egy-egy részegység, amelyek szerves összetartozását egyszerre érzékelteti és bontja meg az elemzés. Az empirikus anyagot mindehhez a korábban kifejtett , multi-focal", az összehangolt együttes megfigyelés adja meg. A néprajzi ismeretszerzésnek régóta az elsődleges módja: közvetlen találkozásokon keresztül feltárni az élő emberi emlékezetet. Noha szakmánk nemzedékeken keresztül személyes találkozások tömege révén jutott információkhoz, valójában mégsem mondhatjuk, hogy személyek találkoztak volna egymással. Az , adatközlő" megmaradt személytelennek, csak az volt a kérdés, hogy ,ki mit tud". Ha a kérdezett csak forrása, hordozója az információnak, nem pedig egy tudás formálója, megélője, alakítója, akkor a kérdező is személytelen marad. Ha viszont személyesebbre fordul a viszony, akkor az emberi viszonyokban való jártasság, tapasztalat, érzékenység, empátia sokat segít abban, hogy a válaszolók személyességét, személyiségét is pontosabban érzékeljük, értékeljük, és így kérdéseinkkel is mélyebbre mehessünk. A saját szakmánk gyakorlása során mindnyájan , hivatásos idegenek?" vagyunk," és azon mesterkedünk, hogy az idegenségtapasztalat minél inkább átadja a helyét a személyességnek, hogy minél inkább felhalmozhassunk egy bizalmi, kapcsolati tőkét." Azok, akik a néprajzi érdeklődés első száz évében személytelen adatközlők voltak, a 20. században lassan személyes ismerősökké váltak, és a , terepmunka", a néprajzi gyűjtés alapnormája lett a futólagosnál behatóbb ismeret. Ebben az összefüggésben érdemes röviden felidézni a természettudósból közgazdásszá és filozófussá lett magyar származású Polányi Mihály gondolatait is a sze15 Agar 1980. 16 Biczó 2018.
