Page 27 [27]
1. CÉLOK, MÓDSZEREK, FORRÁSOK 25
Vallási eseményekben lehet részt venni mintegy , fenomenológiai" szinten, való¬
jában kívülállóként leutánozva mozdulatokat, gesztusokat; és lehet valóságosabban,
mélyebben, amikor valaki a búcsún búcsús zarándokként is ott van. Anélkül, hogy
a szerepek összekeverednének vagy felcserélődnének, kutatóként ilyen értelem¬
ben kettős identitással végeztem a munkámat. Voltak események, liturgiák, órák,
amikor - utólag visszatekintve is - inkább voltam hívő résztvevő, máskor pedig
inkább tárgyilagos, olykor akár kritikus megfigyelő, elemző.
Módszerünk kissé hasonlít ahhoz, mint amikor valaki egy sokszólamú zenemű,
akár egy fúga, akár egy annál nagyobb szabású forma partitúráját olvassa: belső
hallásával egyszerre kell követnie az egyes szólamokat, ugyanakkor az egész össz¬
hangzását is, és a kettő szétválaszthatatlanul összetartozik. Közben arra is figyelni
kell, hogy melyik szólamban hallatszik a főtéma, a melléktéma, és melyek a kísérő
jellegűek, melyik hova modulál, vált tempót. Ami lehetséges a zenében, kevésbé
valósítható meg szövegben: a ,szólamokat" kényszerűen szét kell választanunk,
külön sorokba kell , szétírnunk", ezért a következőkben némelykor óhatatlanok
a visszautalások, esetleg ismétlések is. A búcsú idejéről és teréről, a csoportokról és
résztvevőkről így lehet külön-külön is beszélni; kiemelve mindegyik csak egy-egy
részegység, amelyek szerves összetartozását egyszerre érzékelteti és bontja meg
az elemzés. Az empirikus anyagot mindehhez a korábban kifejtett , multi-focal",
az összehangolt együttes megfigyelés adja meg.
A néprajzi ismeretszerzésnek régóta az elsődleges módja: közvetlen találkozá¬
sokon keresztül feltárni az élő emberi emlékezetet. Noha szakmánk nemzedékeken
keresztül személyes találkozások tömege révén jutott információkhoz, valójában
mégsem mondhatjuk, hogy személyek találkoztak volna egymással. Az , adatközlő"
megmaradt személytelennek, csak az volt a kérdés, hogy ,ki mit tud". Ha a kér¬
dezett csak forrása, hordozója az információnak, nem pedig egy tudás formálója,
megélője, alakítója, akkor a kérdező is személytelen marad. Ha viszont szemé¬
lyesebbre fordul a viszony, akkor az emberi viszonyokban való jártasság, tapasz¬
talat, érzékenység, empátia sokat segít abban, hogy a válaszolók személyességét,
személyiségét is pontosabban érzékeljük, értékeljük, és így kérdéseinkkel is mé¬
lyebbre mehessünk. A saját szakmánk gyakorlása során mindnyájan , hivatásos
idegenek?" vagyunk," és azon mesterkedünk, hogy az idegenségtapasztalat minél
inkább átadja a helyét a személyességnek, hogy minél inkább felhalmozhassunk
egy bizalmi, kapcsolati tőkét." Azok, akik a néprajzi érdeklődés első száz évében
személytelen adatközlők voltak, a 20. században lassan személyes ismerősökké
váltak, és a , terepmunka", a néprajzi gyűjtés alapnormája lett a futólagosnál be¬
hatóbb ismeret.
Ebben az összefüggésben érdemes röviden felidézni a természettudósból közgaz¬
dásszá és filozófussá lett magyar származású Polányi Mihály gondolatait is a sze¬
15 Agar 1980.
16 Biczó 2018.