Oldal 26 [26]
24 I. BEVEZETÉS
nyelvére, nemcsak nyelvi, hanem fogalmi és átvitt értelemben is."! Az antropológus
az, aki ,ott volt", aki hiteles forrás, aki a maga tapasztalatával igazolja, hogy ami
„ott van”, az ,úgy van". Az európai néprajz sok országban átvette és használja ezt
a módszert, mindenhol a saját kutatási hagyományokhoz igazítva. Nálunk a népraj¬
zi gyűjtés generációkon keresztül megszokott gyakorlatát főként azzal egészítette
ki, hogy erőteljesebben hangsúlyozta: a kutató nem kívülálló ott, ahol dolgozik,
hanem alakítójává, szinte , részévé válik" a , terep"-nek. A terep voltaképp nem
annyira egy ,hely”, ahová oda-vissza lehet közlekedni, ahonnan hírt lehet hozni,
amelyet idegenből ismerőssé kell tenni, hanem sokkal inkább , helyzet", amely újra
meg újra létrejön a kérdező és a kérdezettek folyamatos interakciói során. Itt nem
részletezhető, hogyan reflektált maga az antropológia a saját terepmunkája mód¬
szertanära, hogyan mödosult ez a szinte kanonizälödott elväräsrendszer annak so¬
rán, hogy sokan elkezdtek dolgozni modern fehér társadalmak körében is; az sem,
hogy a résztvevő megfigyelés normáit szem előtt tartva hogyan módosult egyes
esetekben a néprajzi gyűjtés hagyományos módszere. Ha a néprajzi kutatómunka
empirikus része ma módszertani sokszínűséggel jellemezhető, az éppen ezek miatt
a találkozások, olykor keveredések, olykor talán tisztázatlanságok miatt is van.
Sokszor válik nyilvánvalóvá, hogy aki a maga szempontjából , résztvevőnek"
gondolja magát, a befogadók részéről valójában idegen marad; másfelől az, hogy
amit a megfigyelő ismeretnek tart, az voltaképpen titkok egymásra torlódó halmaza,
s miközben a kutató örül egy-egy saját , felfedezésének", értelmezésének, aközben
a befogadók is tudják, hogy ők maguk mire , használják" a kutatót, a rajta keresz¬
tül megteremthető kapcsolatokat, szimbolikus erőforrásokat. Ahogy azt Zempléni
András megírta, egy-egy függöny fellebbenni látszik, beleláthatunk számunkra új
helyzetekbe; később akár a véletlenek összjátéka, akár egy elszólás, akár egy új
helyzet világossá teszi, hogy az, amit akkor láttunk és érteni véltünk, valójában
még csak előtér, a valódi központoktól igencsak messze. Ebben nem sok különbség
van afrikai törzsi és európai modern társadalmak között.!? Módszertani értelemben
bármely kanonizáltnak látszó vagy még éppen csak formálódó technika és eljárás
alkalmazása során továbbra is érvényesek a korábban feltett kérdések. Vallási szo¬
kások, vallási gyakorlatok tekintetében pedig még inkább igaz, hogy sok jelenség
leírása mögött sokszor homályban marad azok mélyebb jelentése. A megértésre
törekedni mindazonáltal egyáltalán nem látszik hiábavalónak, annak minden tö¬
redékessége mellett sem. A töredékek olykor éppoly mélyre világíthatnak, mint
a legszárazabb tudományos vagy teoretikusan alátámasztott ismeret. A kutatónak
általában be kell látnia, hogy saját magát nem tarthatja mindenhatónak, saját tu¬
dását mindenkor érvényesnek, saját logikáját egyedül alkalmazhatónak."
" Agar 1980, Bernard 1988, Vargyas 2008, Okely 2012, Nagy Z. 2007.
12 Ket konferencia tanulmänyai a terepmunka mödszertanäröl: Balogh B. (föszerk.) 2016, 2017.
13 Zempleni 2000.
14 Borsos 2017.