Page 23 [23]
OCR
1. CÉLOK, MÓDSZEREK, FORRÁSOK 21 tozik. Az is világos lett, hogy az egykori jelen lassan maga is a múlt részévé válik, és mintha jobban , összeérne" a korábbi évtizedekkel. Az empirikus kutatás újragondolt anyaga innen kezdve már inkább a közelmúlt rekonstrukciójának alapjául szolgált, annak megértéséhez, ami nem sokkal korábban még a saját jelenünk volt. Ez a meggondolás egyre inkább felvetette azt a szempontot, hogy az idők változásával mi minden történik elmúlt idők emlékeivel és nyomaival, mi marad, mi változik, mi újul meg belőlük. Noha a kutatás kezdetén még nem volt célom részletesen feltárni a diktatúra időszakának búcsújárását, ez később mégis nélkülözhetetlennek bizonyult annak érdekében, hogy a mostani munka a történeti összefoglalás szerves folytatása lehessen. Egyre világosabbá vált, hogy az 1990-es években a kegyhely és a búcsú élete nemcsak megújult, hanem folytatódott is: új alakban élt tovább mindaz, ami a régebbi és a közelebbi múltban történt. Ezért munkám kezdő időhatárát világosan kijelöli az utolsó, már akadályozott, de a maga teljes formájában még megtartható búcsú 1949-ben, végét pedig, ha talán kevésbé pontosan évhez köthetően is, az ezredfordulót követő évtizedben látom. Nemcsak a saját empirikus kutatásom zárult le akkor, hanem egyúttal - a kialakulás formálódó ideje után - erre az időre tehetjük a búcsújárás modern formáinak a megszilárdulását is. Az azóta eltelt két évtizedben a búcsú és a kegyhely jelenkori változásait már csak távolabbról figyeltem, ami több mint benyomások összessége, de kevesebb a módszeres feltárásnál. Ez alapján - az utóbbi években megszületett szakirodalommal együtt - meg lehet állapítani, hogy az 1990-es években végbement változások mindannak a kezdetét jelentették, ami később következett, és szélesebb sodrásban kibontakozott. Sokäig bevett gyakorlat volt a néprajz ,népszokas”-kutatasaiban, hogy szokasokról visszaemlékező történetek alapján tettek általánosításokat: azok lefolyásáról és változásairól nem kitartó megfigyelések és források, hanem emlékek vagy egy-egy — szerencsésen , elkapott", olykor éppenséggel mesterségesen rekonstruált - szokáscselekvés dokumentálása alapján fogalmaztak meg következtetéseket. Napjainkban viszont egyre világosabbá válik, hogy a jelenkori szokáskutatás nem támaszkodhat csak narratívákra, és ezzel párhuzamosan hódított egyre nagyobb teret a történeti szokáskutatás levéltári forrásokra alapozott paradigmája is." Éppen ezért munkám kezdetén, az 1990-es évek elején a búcsújárás kutatásában korábban megszokott és jól bevált tematikus egységek határait némileg másképp akartam meghúzni, mint addig, és nagyobb figyelmet akartam fordítani egy-egy ünnepi esemény aktuális lefolyására: arra, hogy az események sorozatán keresztül hogyan bontakozik ki maga a szokásszerűség. Egy korábbi témám, ,egy naplóíró parasztember" gazdaságának negyedszázadra kiterjedő monografikus feldolgozása is azzal a tanulsággal járt, hogy az általánosítások mögött a valóságnak milyen sok árnyalata húzódik meg, milyen sokféle emberi döntés, magatartás, érték, kapcso4 Bárth D. 2012.
