Page 23 [23]
1. CÉLOK, MÓDSZEREK, FORRÁSOK 21
tozik. Az is világos lett, hogy az egykori jelen lassan maga is a múlt részévé válik,
és mintha jobban , összeérne" a korábbi évtizedekkel. Az empirikus kutatás újra¬
gondolt anyaga innen kezdve már inkább a közelmúlt rekonstrukciójának alapjául
szolgált, annak megértéséhez, ami nem sokkal korábban még a saját jelenünk volt.
Ez a meggondolás egyre inkább felvetette azt a szempontot, hogy az idők válto¬
zásával mi minden történik elmúlt idők emlékeivel és nyomaival, mi marad, mi
változik, mi újul meg belőlük.
Noha a kutatás kezdetén még nem volt célom részletesen feltárni a diktatúra
időszakának búcsújárását, ez később mégis nélkülözhetetlennek bizonyult annak
érdekében, hogy a mostani munka a történeti összefoglalás szerves folytatása le¬
hessen. Egyre világosabbá vált, hogy az 1990-es években a kegyhely és a búcsú
élete nemcsak megújult, hanem folytatódott is: új alakban élt tovább mindaz, ami
a régebbi és a közelebbi múltban történt. Ezért munkám kezdő időhatárát világosan
kijelöli az utolsó, már akadályozott, de a maga teljes formájában még megtartható
búcsú 1949-ben, végét pedig, ha talán kevésbé pontosan évhez köthetően is, az
ezredfordulót követő évtizedben látom. Nemcsak a saját empirikus kutatásom zá¬
rult le akkor, hanem egyúttal - a kialakulás formálódó ideje után - erre az időre
tehetjük a búcsújárás modern formáinak a megszilárdulását is. Az azóta eltelt két
évtizedben a búcsú és a kegyhely jelenkori változásait már csak távolabbról figyel¬
tem, ami több mint benyomások összessége, de kevesebb a módszeres feltárásnál.
Ez alapján - az utóbbi években megszületett szakirodalommal együtt - meg lehet
állapítani, hogy az 1990-es években végbement változások mindannak a kezdetét
jelentették, ami később következett, és szélesebb sodrásban kibontakozott.
Sokäig bevett gyakorlat volt a néprajz ,népszokas”-kutatasaiban, hogy szoka¬
sokról visszaemlékező történetek alapján tettek általánosításokat: azok lefolyásá¬
ról és változásairól nem kitartó megfigyelések és források, hanem emlékek vagy
egy-egy — szerencsésen , elkapott", olykor éppenséggel mesterségesen rekonstru¬
ált - szokáscselekvés dokumentálása alapján fogalmaztak meg következtetéseket.
Napjainkban viszont egyre világosabbá válik, hogy a jelenkori szokáskutatás nem
támaszkodhat csak narratívákra, és ezzel párhuzamosan hódított egyre nagyobb
teret a történeti szokáskutatás levéltári forrásokra alapozott paradigmája is." Ép¬
pen ezért munkám kezdetén, az 1990-es évek elején a búcsújárás kutatásában
korábban megszokott és jól bevált tematikus egységek határait némileg másképp
akartam meghúzni, mint addig, és nagyobb figyelmet akartam fordítani egy-egy
ünnepi esemény aktuális lefolyására: arra, hogy az események sorozatán keresztül
hogyan bontakozik ki maga a szokásszerűség. Egy korábbi témám, ,egy naplóíró
parasztember" gazdaságának negyedszázadra kiterjedő monografikus feldolgozása
is azzal a tanulsággal járt, hogy az általánosítások mögött a valóságnak milyen sok
árnyalata húzódik meg, milyen sokféle emberi döntés, magatartás, érték, kapcso¬
4 Bárth D. 2012.