Oldal 21 [21]
OCR
1. Célok, módszerek, források önyvemben annak megértését szeretném elősegíteni, hogy mit jelentett és hogyan változott meg a 20. század második felében - a kommunista fordulatot követő negyven, majd utóbb a rendszerváltást követő tíz évben - a csiksomlyói kegyhely és a pünkösdi búcsújárás. Ezzel folytatom korábbi monográfiámat (A csíksomlyói pünkösdi búcsújárás. Történet, eredet, hagyomány. Budapest, 2009), amelyben a kezdetektől az 1949-es betiltásig terjedő több száz évet mutattam be. A téma évszázados múltra és szívós hagyományokra tekint vissza, miközben az ünneplést meghatározó erővel alakították a külső kényszerek, a történeti fordulatok és a modernizáció folyamatai. Kutatásom során a kezdeti kérdésfeltevések újabb irányokba ágaztak el és a szokottnál tovább tartó munka során új megvilágításba kerültek. Kutatásom egészéhez a búcsújárás 1990-es helyreállása vagy inkább helyreállítása adta az indíttatást. 1990 elején már biztos volt, hogy pünkösdkor valódi, vagyis korlátozásoktól mentes búcsújárásra kerül majd sor Csíksomlyón, ami egészen más lesz, mint egy-öt-tíz-húsz éve volt. Akkoriban úgy találtam, hogy itt az egyedülálló alkalom megfigyelni, dokumentálni és elemezni, hogyan éled újjá egy régi ünnep hagyományos rendje, hogyan alakítja ki új formáit, új szerkezetét, mit tartanak meg a szervezők, a résztvevők a régen , bevált?" rituálékból, s mindez hogyan egészül ki új ötletekkel, az új helyzetek által szükségessé tett újításokkal. Az 1989. decemberi fordulat után hamarosan érzékelhető volt, hogy milyen könynyen találkozik egymással és törekszik a szabad megvalósulásra a vallási hagyományok régi-új megélése és a nemzeti érzések kifejezése. A megelőző negyven évet éppen ennek a hiánya jellemezte attól kezdve, hogy 1949-től a kommunista diktatúra hatóságai betiltották és minden erővel akadályozták a nyilvános ünneplést. Ilyenformán 1990-ben a búcsún már igyekeztem egy személyben résztvevő és tudatos megfigyelő lenni. Jelen voltam minden eseményen, ahogy azt akkor több más lelkes néprajzkutató is tette, figyeltem, emberekkel ismerkedtem, jegyzeteltem, fényképeztem. Így lett az 1990-es részvétel egy kutatás előkészítő szakaszává. Világosan látszott, hogy az ünnepben szétválaszthatatlanul egybefonódnak egymással a vallási és a nemzeti hagyományok. Reális célnak látszott elemezni, hogy ezek hogyan kapcsolódnak össze, hogyan járják át egymást; hogyan itatja át az ünnep vallási tartalmakkal a nemzeti önkifejezés eszközkészletét, és viszont, a nemzeti identitás kifejezése hogyan találja meg a vallási kifejezésformákat. Pontosan azért,
