Oldal 21 [21]
1. Célok, módszerek, források
önyvemben annak megértését szeretném elősegíteni, hogy mit jelentett és
hogyan változott meg a 20. század második felében - a kommunista fordula¬
tot követő negyven, majd utóbb a rendszerváltást követő tíz évben - a csiksom¬
lyói kegyhely és a pünkösdi búcsújárás. Ezzel folytatom korábbi monográfiámat
(A csíksomlyói pünkösdi búcsújárás. Történet, eredet, hagyomány. Budapest, 2009),
amelyben a kezdetektől az 1949-es betiltásig terjedő több száz évet mutattam be.
A téma évszázados múltra és szívós hagyományokra tekint vissza, miközben az
ünneplést meghatározó erővel alakították a külső kényszerek, a történeti fordu¬
latok és a modernizáció folyamatai. Kutatásom során a kezdeti kérdésfeltevések
újabb irányokba ágaztak el és a szokottnál tovább tartó munka során új megvilá¬
gításba kerültek.
Kutatásom egészéhez a búcsújárás 1990-es helyreállása vagy inkább helyre¬
állítása adta az indíttatást. 1990 elején már biztos volt, hogy pünkösdkor való¬
di, vagyis korlátozásoktól mentes búcsújárásra kerül majd sor Csíksomlyón, ami
egészen más lesz, mint egy-öt-tíz-húsz éve volt. Akkoriban úgy találtam, hogy itt
az egyedülálló alkalom megfigyelni, dokumentálni és elemezni, hogyan éled újjá
egy régi ünnep hagyományos rendje, hogyan alakítja ki új formáit, új szerkezetét,
mit tartanak meg a szervezők, a résztvevők a régen , bevált?" rituálékból, s mindez
hogyan egészül ki új ötletekkel, az új helyzetek által szükségessé tett újításokkal.
Az 1989. decemberi fordulat után hamarosan érzékelhető volt, hogy milyen köny¬
nyen találkozik egymással és törekszik a szabad megvalósulásra a vallási hagyo¬
mányok régi-új megélése és a nemzeti érzések kifejezése. A megelőző negyven
évet éppen ennek a hiánya jellemezte attól kezdve, hogy 1949-től a kommunista
diktatúra hatóságai betiltották és minden erővel akadályozták a nyilvános ünnep¬
lést. Ilyenformán 1990-ben a búcsún már igyekeztem egy személyben résztvevő és
tudatos megfigyelő lenni. Jelen voltam minden eseményen, ahogy azt akkor több
más lelkes néprajzkutató is tette, figyeltem, emberekkel ismerkedtem, jegyzeteltem,
fényképeztem. Így lett az 1990-es részvétel egy kutatás előkészítő szakaszává. Vi¬
lágosan látszott, hogy az ünnepben szétválaszthatatlanul egybefonódnak egymással
a vallási és a nemzeti hagyományok. Reális célnak látszott elemezni, hogy ezek
hogyan kapcsolódnak össze, hogyan járják át egymást; hogyan itatja át az ünnep
vallási tartalmakkal a nemzeti önkifejezés eszközkészletét, és viszont, a nemzeti
identitás kifejezése hogyan találja meg a vallási kifejezésformákat. Pontosan azért,