Seite 14 [14]
12 ELŐSZÓ: A BÚCSÚS ÉLMÉNY
hogy a látványt ne csak az emlékezetünk
őrizze meg, hanem a képek is. Ha egy¬
más mellé tennénk minden képet, amit
itt készített nemzedékek láncolata, em¬
berek sokasága - mekkora területet le¬
hetne vele beteríteni? Micsoda mozaik...
Csiksomlyéra tizennégy évesen ju¬
tottam el először 1973-ban, Erdélyt
járó baráti társasággal. Napokig laktunk
a templom közvetlen közelében, az ár¬
vaházi szobákban. Egy csapat fiatal
autóstoppal, a szabadság és veszélyez¬
tetettség érzetével: vidám társaság és
templomi kórus egyszerre. Ma is őrzöm
a szentkép gyanánt adott kis fekete¬
fehér fényképet a Mária-szoborról, amit,
mint sokkal később megtudtam, Aladics
Zoltán készített a ,kicsi magyar világ"
idején.
Csíksomlyón legközelebb négy év
múlva járhattam az érettségi és a kato¬
naság közötti hetekben. 1977-ben már
a tilos volt barkinél megszallni, ha ezt
1. A Maria-szobor képe. Aladics Zoltan felvé- megtudtak, a szomszédok egymast je¬
tele (1937) lentették fel vagy éppen fedezték. Csak
megbízható ember mehetett megbízható
emberhez, rejtjelezett üzenetek adtak hírt, és titkos csomagokban kellett gyógy¬
szert, Bibliát, borsot vinni. Somlyó akkor egy másik arcát mutatta, de még nem
látszott az igazi arca.
Pünkösdi búcsúba 1985-ben, két évvel az egyetemi néprajz szak befejezése
után mentem először. Látogató megfigyelő voltam, nem gondoltam kutatásra. Pén¬
teken érkeztem meg, barátom még aznap este kikísért a templomhoz. Két sűrű
nap következett virrasztással, beszélgetésekkel, hajnali napvárással, misékkel és
állandó mimikrivel. A filmeket és megtelt magnókazettákat azonnal átadtam egy
ismerősnek, hozza haza ő. A rendőrök messziről látszottak, a titkosrendőrök csak
valamivel közelebbről. Ha az idegen elvegyült a tömegben, nem volt veszélyben,
ha csatlakozott valakihez, akkor sem tűnt fel túlságosan. Az első igazoltatáson így
estünk túl egy fitódi férfival. Vasárnap délután, a második alkalommal azonban
már bekísértek az árvaház egyik szobájába - tizenkét éves emlékek színhelyére -,
kérdezősködtek, elvették a jegyzeteimet, kihúzták a fényképezőgépből a negatívot.
Mindenáron meg szerették volna tudni, ki küldött, és kinél vagyok megszállva.
Emiatt nem mertem egyenesen hazamenni, félvén, követnek. Vándorcigányok közé