Page 47 [47]
OCR
3. ANEM REGISZTRALT ALKOHOLFOGYASZTAS BECSLESEINEK PROBLEMAI = 45 A kevert módszertan, a szakértői becslésekkel kiegészített statisztikai elemzések áthidaló megoldást kínálnak olyan problémákra, mint például az adminisztratív adatok országonként eltérő torzítottsága (akár valamiféle szesztilalom vagy az alkoholisták társadalmi megbélyegzettsége miatt) és hiánya. A módszerrel szemben azonban számos aggály, kritika hozható fel, amelyek leginkább arra utalnak, hogy a becslések a valós nem regisztrált szeszfogyasztást alulértékelik (Lachenmeier-Walch, 2018). A figyelembe vett kérdőíves vizsgálatok ugyanis jellemzően épp a jelenség által a leginkább érintett és jellemzően a legmarginalizáltabb helyzetben lévő fogyasztókat érik el a legkevésbé, ráadásul a hamisított italok forgalmát sem méri." Mindezek arra utalnak, hogy a mérési mód ugyan konzervatív, de robusztus - a kritikusok körében azonban a WHO 25 százalék körüli becslével? szemben 33 százalék is elhangzik a nem regisztrált alkoholok teljes szeszfogyasztásbeli arányát illető en (Lachenmeier-Walch, 2018). Az összehasonlító becslések nehézsége továbbá, hogy a nem regisztrált alkoholok fogyasztásának mértéke térben és időben jókora változásokat mutat. Jó példa az utóbbira Magyarország esete a rendszerváltás idején: a szocializmus időszakában a feltételezhetően a hivatalos statisztikákban nem tükröződő szeszesital-fogyasztás döntő része jól becsülhető volt, a kilencvenes évektől azonban - köszönhetően részben a határok átjárhatóságának, a megnövekedett idegenforgalomnak és feltételezhetően a feketekereskedelem, illetve a házi szeszfőzés növekvő szerepének - megváltozott a helyzet (Elekes, 2011). A térbeli összehasonlíthatóság problémáját pedig szépen illusztrálják a jelenséggel különösképpen sújtott Észak- és Közép-Európa esetei: míg a skandinávok jellemzően a turizmus útján jutnak hozzá a hivatalos adatgyűjtések tükrében láthatatlan szeszekhez, addig a posztszocialista országokban a fe7 Az alkoholfogyasztók sokszor maguk sem tudják, hogy hamisított italokat isznak: például Csehországban 2012-ben egy tömeges metanolmérgezés nyomán derült fény arra, hogy nagy tételben adtak el hamis szeszes italt (Lachenmeier-Walch, 2018). E becslés, amint azt fentebb már jeleztük, a szervezet , Global status report on alcohol and health 2018" című kiadványában jelent meg. A dokumentum sajnos mindössze egy regionális összehasonlítást tartalmaz a becsléssel kapcsolatban (ebből kiderül, hogy a nem regisztrált alkoholok fogyasztása leginkább Délkelet-Ázsiában és a mediterrán régió keleti részén jellemző), időbeni tendenciák azonban nem derülnek ki. A szervezet honlapján sincsenek publikálva ilyen adatok, itt csak 2016-2018-ra vonatkozóan érhető el országonként egy számadat, ami a tiszta szesz literjében fejezi ki az egy főre jutó nem regisztrált alkoholfogyasztást. Ugyanakkor a , Global status report on alcohol and health 2014" című kiadványban elérhető a WHO eggyel korábbi becslése, ami 24,8 százalék volt (World Health Organisation, 2014), és hasonlóképpen sporadikusan, korabeli tanulmányokból, dokumentumokból lelhetők fel a régebbi becslések.
