Oldal 22 [22]
OCR
20 : ELEKES ZSUZSANNA fogyasztással jellemezhető országokban nagyobb intervallumokra vonatkozó kérdéseket szokás használni, addig a rendszeresebb fogyasztással jellemezhető országokban a rövid időintervallumokra vonatkozó kérdéseknek van inkább értelme (Bloomfield és mtsai, 2013). Az elfogyasztott alkohol mennyiségének mérésére vonatkozóan szintén többféle megközelítés ismert. Legelterjedtebb a tipikus fogyasztási alkalomra, illetve az utolsó fogyasztási alkalomra vonatkozó mennyiség megkérdezése. Míg a tipikus fogyasztási alkalom mennyisége inkább az észak-amerikai kutatásokban volt jellemző, addig az utolsó fogyasztási alkalom mennyiségét inkább a korai európai kutatások alkalmazták. Fontos azt is megjegyezni, hogy ivási kultúrák szerint változó, hogy melyik kérdezési mód alkalmasabb a fogyasztás mérésére (Moskalewicz-Sieroslawski, 2010; Sieroslawski-Foster-Moskalewicz, 2013). Elsősorban észak-amerikai kutatásokban elterjedt még a különböző menynyiségfokozatok gyakoriságának (GF - graduated freguency) skálán történő kérdezése (Greenfield-Kerr, 2008; Bloomfield és mtsai, 2013). A mennyiségre vonatkozó kérdésekkel kapcsolatos viták arról is szólnak, érdemes-e külön kérdezni a mennyiségeket italfajtánkként (bor, sör, tömény). Emellett érvelnek azok, akik az eltérő italfajták eltérő veszélyességét hangsúlyozzák. Az italfajták szerinti kérdezés mellett szól a különféle ivási kultúrák (tipikusan bor- vagy sör- vagy töményfogyasztó országok) változásának vizsgálata, valamint az a módszertani megfontolás, mely szerint a kérdezettek italfajtákban és nem általában alkoholban gondolkodnak (Elekes, 2004; MoskalewiczSieroslawski, 2010; Sieroslawski-Foster-Moskalewicz, 2013). 1.3.3. A problémás fogyasztás mérése 1.3.3.1. Lerészegedés és nagyivds Az alkoholepidemiolögiai kutatások a kezdetektől fogva próbálják mérni a fogyasztás szélsőségesebb, problémásabb vagy veszélyeztetőbb formáinak elterjedtségét. A fogyasztás problémás jellegének mérésére legelterjedtebben a lerészegedés és a nagyivás gyakoriságát alkalmazzák (Elekes, 2004; Bloomfield és mtsai, 2013). A lerészegedés és a nagyivás vizsgálata különösen fontos a fiatalok körében végzett kutatásokban, hiszen erre a korosztályra - gyakorlatilag kultúráktól függetlenül - inkább jellemző a nagyivással és lerészegedéssel jellemezhető alkoholfogyasztás, mint az idősebb korosztályokra (Járvinen-Room, 2007; Martinic-Measham, 2008). Ugyanakkor a lerészegedés igen eltérő jelen
