Oldal 22 [22]
20 : ELEKES ZSUZSANNA
fogyasztással jellemezhető országokban nagyobb intervallumokra vonatkozó
kérdéseket szokás használni, addig a rendszeresebb fogyasztással jellemezhető
országokban a rövid időintervallumokra vonatkozó kérdéseknek van inkább
értelme (Bloomfield és mtsai, 2013).
Az elfogyasztott alkohol mennyiségének mérésére vonatkozóan szintén
többféle megközelítés ismert. Legelterjedtebb a tipikus fogyasztási alkalomra,
illetve az utolsó fogyasztási alkalomra vonatkozó mennyiség megkérdezése.
Míg a tipikus fogyasztási alkalom mennyisége inkább az észak-amerikai ku¬
tatásokban volt jellemző, addig az utolsó fogyasztási alkalom mennyiségét
inkább a korai európai kutatások alkalmazták. Fontos azt is megjegyezni,
hogy ivási kultúrák szerint változó, hogy melyik kérdezési mód alkalmasabb
a fogyasztás mérésére (Moskalewicz-Sieroslawski, 2010; Sieroslawski-Fos¬
ter-Moskalewicz, 2013).
Elsősorban észak-amerikai kutatásokban elterjedt még a különböző meny¬
nyiségfokozatok gyakoriságának (GF - graduated freguency) skálán történő
kérdezése (Greenfield-Kerr, 2008; Bloomfield és mtsai, 2013).
A mennyiségre vonatkozó kérdésekkel kapcsolatos viták arról is szólnak,
érdemes-e külön kérdezni a mennyiségeket italfajtánkként (bor, sör, tömény).
Emellett érvelnek azok, akik az eltérő italfajták eltérő veszélyességét hangsú¬
lyozzák. Az italfajták szerinti kérdezés mellett szól a különféle ivási kultúrák
(tipikusan bor- vagy sör- vagy töményfogyasztó országok) változásának vizsgá¬
lata, valamint az a módszertani megfontolás, mely szerint a kérdezettek italfaj¬
tákban és nem általában alkoholban gondolkodnak (Elekes, 2004; Moskalewicz¬
Sieroslawski, 2010; Sieroslawski-Foster-Moskalewicz, 2013).
1.3.3. A problémás fogyasztás mérése
1.3.3.1. Lerészegedés és nagyivds
Az alkoholepidemiolögiai kutatások a kezdetektől fogva próbálják mérni a
fogyasztás szélsőségesebb, problémásabb vagy veszélyeztetőbb formáinak elter¬
jedtségét. A fogyasztás problémás jellegének mérésére legelterjedtebben a leré¬
szegedés és a nagyivás gyakoriságát alkalmazzák (Elekes, 2004; Bloomfield és
mtsai, 2013). A lerészegedés és a nagyivás vizsgálata különösen fontos a fiatalok
körében végzett kutatásokban, hiszen erre a korosztályra - gyakorlatilag kul¬
túráktól függetlenül - inkább jellemző a nagyivással és lerészegedéssel jelle¬
mezhető alkoholfogyasztás, mint az idősebb korosztályokra (Járvinen-Room,
2007; Martinic-Measham, 2008). Ugyanakkor a lerészegedés igen eltérő jelen¬