Seite 180 [180]
OCR Output

rok hagyatékában is előfordul említés ibériai borokról: 1749-ben például egy gaz¬
dag ügyvéd, Alexis Francois Normant pincéjében hatalmas mennyiségű alicantei
bort halmoz fel. Előfordulásuk azonban továbbra sem túl gyakori: nem találunk
belőle a tőzsdeügynökök pincéiben, s csak nagyon keveset a borkereskedőknél,
kivéve persze Jean Gosselin óriási borospincéjét, amelynek összeírása 1749-ből
származik. Gosselin borgyűjteménye jól reprezentálja a 18. század közepének íz¬
lését, annyiban legalábbis feltétlenül, hogy legnagyobb számban az alicantei borok
szerepelnek benne. Ezek csillaga éppen ezekben az évtizedekben indul egyébként
hanyatlásnak : a 18. század második felében és a 19. században lekörözi a malagai
és jérezi. Kicsit lemarad mögöttük a madeira, pedig ez a legdrágább az összes
ibériai bor közül. Érdemes megemlíteni, hogy portóiról szinte nem is hallunk a
korban. 1820-at követően a malagai népszerűsége visszaesik, a jérezi és a madeira
viszont javít pozícióin.

A legdrágább borok a fokvárosi vagy constantiai és természetesen a tokaji.
Ezekből inkább csak a 18. század végétől kezdve találhatunk a párizsi borospin¬
cékben (kivéve Jean Gosselint, akinek mindegyikből volt). Idézzük fel Nivernais
hercegének példáját: 1782-ben az ő pincéjében 70 butélia és 145 félbutélia (- 375
ml) tokajit, illetve 15 butélia és 247 félbutélia fokvárosi bort őriztek. Ugyanebben
az 1782-es évben a király pincéiben 1794 butélia constantiai vörös és 840 butélia
constantiai fehér volt található, valamint 540 üveg tokaji és 174 butélia a legjobb
tokajiból (créme de tokay). E két híres-neves borból tehát csak a legjómódúbbak
és legelőkelőbbek pincéiben találunk: borkereskedőknél nem. Az ibériai borok fo¬
gyasztását a 18. és a 19. században jóval többen engedhették meg maguknak.

A párizsi borospincék átfogó vizsgálata azt mutatja, hogy az új borfogyasz¬
tási szokásokra — az édes, ibériai borok hörpölésére — a főnemesi körök kaptak
rá először, s ők terjesztették el ennek divatját a francia társadalomban. A folya¬
mat legfontosabb következménye az lett, hogy a 19. század végére kiformálódó új
gasztronómiai gyakorlatban nagy szerep jutott az édes boroknak, a likőrboroknak
és a desszertboroknak egyaránt — s ekkorra már a francia borok is komolyabb piaci
pozíciókra tettek szert.

178