Oldal 157 [157]
OCR
A szőlőbírtokos Rákócziak A Rákóczi fejedelmi család históriája szorosan összefonódik Magyarország és Erdély 16-18. századi történetével. Egy szűk réteget leszámítva még mindig kevésbé ismert, hogy a Rákócziak jelentős szőlőbirtokokkal rendelkeztek Felső-Magyarországon, és jelentős szerepet játszottak a Tokaj-hegyaljai borvidék felemelkedésében, valamint az aszú szőlőbor és a főbor (szamorodni) hírének az elterjesztésében. Ennek fényében előadásom (és annak írott változata) elsődlegesen a levéltári források segítségével próbált utánajárni a Rákóczi család szőlőbirtoklásának a kezdetektől egészen a Rákóczi-szabadságharccal bezárólag. A tudomány leginkább Rákóczi Zsigmondhoz (1544-1608) és unokatestvéréhez, Rákóczi Lajos (1570-1612) személyéhez köti szőlőbirtoklás szempontjából a család felemelkedését. Ezt a nézetet azonban mindenképp árnyalni szükséges. Hiszen Rákóczi Zsigmond apja, a protestantizmust támogató Rákóczi János (1517-1561) már tekintélyes szőlőterületekkel rendelkezett a borvidéken, amelyeket házasság és vásárlások révén szerzett meg. Sőt a közelmúltban került elő egy 1471. évi dokumentum, miszerint a három Rákóczi fivér egy nemessel történő zálogüggyel és birtokvásárlással kapcsolatban szölöbirtokokra tett szert a borvidéken fekvő Erdőbénye településen (később mezővárosban) Ezt tekinthetjük jelen pillanatban az akkor még köznemesi rangú család legkorábbi szőlőbirtoklásának. Ugyanakkor tagadhatatlan tény, hogy nevezett két személy igen intenzív szőlőbirtok-vásárlásokba kezdett a 16. század utolsó évtizedeiben, és szőlőbirtokainak terméséből befolyó hatalmas jövedelmeiknek köszönhetően egyre nagyobb politikai befolyásra tettek szert. Sőt, valószínűsíthetően e tekintélyes vagyon tette lehetővé többek között azt, hogy Rákóczi Zsigmond a főnemesi címig jusson, és még ha csak rövid ideig is, elfoglalhassa az erdélyi fejedelmi trónust is a 17. század elején. A család Tokaj-hegyaljai birtoklásában több jelentős esemény történt. Ezek közül kiemelkedő fontossággal bírt I. Rákóczi Györgynek (1593-1648) az 1616ban Lórántffy Zsuzsannával (1600-1660) történt házassága. Az ifjú ara a hatalmas Löräntffy-vagyon, illetve a sárospataki uradalom örököse volt tekintélyes erdőbényei, mezőzombori, sárospataki, sátoraljaújhelyi, tarcali és tolcsvai szőlőbirtokokkal. A másik fontos momentum pedig az Alaghy főúri család kihalása volt 1631-ben, akik 1560 óta a Regéc-tállyai váruradalom birtokosai voltak. 1635ben 4 év pereskedést követően a királyi udvar úgy határozott, hogy I. Rákóczi György és Rákóczi Pál (1596-1636) kapja meg a nevezett uradalmat kiterjedt abaújszántói, legyesbényei, mádi, ondi, rátkai, és tállyai szőlőbirtokaival együtt. Sét I. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1644-ben az udvartól megkapta a tokaji 155
