OCR Output

szerepet játszott az aguitániai borok (a drága és ritka borok éppúgy érintettek,
mint az olcsó asztaliak) Bretagne-t és Észak-Európát célzó exportjában. Olyan
átfogó, szintetikus munkával, amely bor és a szőlészet aguitániai történetét tár¬
gyalná, egyelőre azonban nem rendelkezünk.

A kérdést az utóbbi időben a földbirtokos nemesség történetének perspektívá¬
jából gondolták újra. Doktori értekezésünkben azt bizonyítottuk, hogy a Médoc¬
ban földdel rendelkező birtokosok képesek voltak termőterületeiket alkalmassá
tenni a bortermelésre. Azt is gyorsan felismerték, hogy a siker kulcsa a birtokok
közvetlen irányítása — erre az Intendáns már 1775-ben utalt. A következő század
elején a Lur Saluces dinasztia általános intézőt bíz meg a birtokok irányításával:
a Garros család több nemzedéken keresztül látja majd el Yquem « foalkimistaja¬
nak 5 funkcióit, ahogyan az Marguerite Figeac-Monthus értekezéséből kiderül.
A nemesi irányítás alatt álló, minőségi borokat előállító szőlőültetvények (grands
crus) a gazdasági-termelési modernizáció élharcosai voltak, ahogyan azt Gérard
Aubin minden bizonnyal helyesen aláhúzza. Persze időről időre a legszilárdabb¬
nak tűnő történeti rekonstrukciókat is szokás megkérdőjelezni. Sandrine Lavaud
például azt rója fel egy emlékezetes tanulmányban a fentebb említett történészek¬
nek, hogy kizárólag a minőségi borok történetére koncentrálnak, elhanyagolván a
nagy mennyiségben előállított "asztali borok vizsgálatát és meghamisítva ezzel a
bordeaux-i borvidék történetiségét. A tárgyalt jelenségeket szerinte hosszabb tör¬
téneti perspektívában kellene vizsgálni, aminek első lépése a középkor évszázada¬
iban előállított vörösborok rehabilitációja" lehetne, hiszen ezek eddig nem kapták
meg azt a történészi figyelmet, amelyre pedig érdemesek volnának. A gondolat¬
menet végállomása a 17. században a nemesi birtokosok által állítólagosan levezé¬
nyelt "minőségi forradalom" tagadása és az egyszerű borokat előállító kistermelők
történeti rehabilitációja volna.

Ami azt illeti, a legfrissebb tanulmányok egyértelműen eldönteni látszanak a
vitát. Caroline Le Mao arra az összefüggésre mutatott rá, amely a guyenne-i par¬
lament befolyásának növekedése és a nagybirtokok megszerzését célzó befekteté¬
sek között áll fenn. Nem egyetlen kiragadott példa alapján érvel: gondolatmenete
a parlamenti jegyzőkönyvek szisztematikus feldolgozásán alapszik. A Cháteau
Margaux-ról írott tanulmánya — amely az Elitek és földbirtokok című, Corinne
Marache-sal közösen szerkesztett konferenciakötetben jelent meg — példasze¬
rű e tekintetben. Olive de Lestonnac hagyatékának vizsgálatára építve a René
Pijassou kijelölte úton halad, ám jeles elődjénél jóval messzebbre jutott. Pierre
de Lestonnac a 16. század második felében kezd érdeklődni a Médoc iránt, ám
Olive de Lestonnac lesz az, aki 1609-et követően elkezdi türelmesen kiépíteni
a margaux-i birtokot. A minket különösen érdeklő Sauternais vonatkozásában
Stéphanie Lachaud írt le hasonló fejlődési tendenciákat kitűnő doktori értekezé¬
sében: x A földterületek tulajdonosi struktúrájában bekövetkező változások első¬
sorban a 17. században és a 18. század elején zajlottak le 5. A Belleyme-féle tér¬
kép tanulmányozásából kiderül, hogy az aguitániai termőterületek egyre nagyobb

121