Oldal 84 [84]
OCR
vörösbor aránya jóval kiegyenlítettebb. Állítanak elő persze Sauternais-ben asztali vörösborokat is, méghozzá az össztermés egynegyedét kitevő arányban. Sok helyi parasztember csak olcsó asztali vöröset iszik, de a nagybirtokosoktól és a helyi elithez tartozóktól sem idegen a napi rendszerességű vörösborfogyasztás. A bordeaux-i kiváltságosok és polgárok termésének 1750-es összeírásából az derül ki, hogy 4296-ban vöröset szüreteltek. Bár e számok egyfelől arra engednek következtetni, hogy e vörösborok elsősorban helyi és bordeaux-i fogyasztásra készültek és általában nem kerültek ki a nemzetközi piacra, azért az is jól látszik, hogy a jeles fehérek mellett vörösborok is kereskedelmi forgalmazásra kerültek, mi több, ez a felismerés arra is késztet minket, hogy újonnan aláhúzzuk a Sauternes vidékén termelt fehérborok sokszínűségét is. Vegyük például Francois Lassus, preignac-i szőlősgazdát, aki 1768.július 16-án lábon eladta saját fiának, Jean Lassus-nak, bordeaux-i kereskedőnek x az összes fehér és vörös szőlőt, amely tőkéin található volt Preignac és Toulenne községekben, továbbá feleségének azon birtokain, amelyek felett szintén ő [azaz id. Lassus] rendelkezett s. Vörös és fehér szőlőről egyaránt szó van, ami azt mutatja, hogy nem csak az egyikre specializálódtak ; a szövegből pedig az is kiderül, hogy egyszerre akartak szüretelni, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy nem édes csemegebort (/iguoreux) akartak készíteni. Néhány hordónyi vörösbort piacon akartak értékesíteni, mi több, külföldi exportról is szó esik a levelezésekben. 1740. december 26-án például a borkereskedő Ladonne levélben kérdezte amszterdami kollégáitól, Bluthtól és Höpffnertöl, hogy « megkaptäk-e Barjonneau ür vörösborät Sauternes-böl ». Ez persze inkäbb kivetel volt, mint szabäly. Sauternais bortermelesenek vitalizmusät leginkäbb a kereskedelmi értékesítésre szánt termékek magas részaránya mutatja. A fehér és vörös szőlők részarányának alakulása viszont ahhoz járult hozzá, hogy Sauternais identitását és hírnevét hosszú távon mégiscsak a fehérborok határozzák meg. tehérborok hagyománya A terméshozamok vizsgálata megnyitja az utat a kutató számára a mezőgazdasági szakosodásnak a különféle stratégiák perspektívájából való újragondolására. Sauternais területén az átlagos terméshozamok magasak voltak: 1793-ban hektáronként majdnem 29 hektoliter (ugyanannyi tehát, mint a Párizs borellátására hivatott Íle-de-France borvidéken). A sauternais-i terméshozam magasabb, mint Saint-Émilion szőlőiben, s magasabb, mint Burgundiában. A régiót csak a Reims környéki szőlők előzik meg a maguk 30 hektár körüli hozamával. Az átlagos terméshozam csak a 19. században indult visszaesésnek, ahogyan azt Marguerite Figeac tanulmánya mutatja Yguem esetében: a régi rend utolsó évei és 1850 között itt az átlagos terméshozam 30-ról 10 hektoliterre esett vissza. A 17-18. szäzad a mennyiségiről a minőségi bortermelésre való átállás korszaka. A kereskedelmi célú bortermelésre való átállás a kezdeti időkben nyilvánvalóan a terméshozamok meg82
