Seite 36 [36]
szágra küldi, hogy itt borászati kutatásokat folytasson. Jelentést készít és a fur¬
minttal kapcsolatos tervekkel tér haza. A jelentésből kiderül, hogy e szőlőfajtát
40 évvel korábban, a Forradalom idején honosította meg Franciaországban egy
emigráns, illetve hogy egy bizonyos Déjean doktor már legalább 25 éve művel
furmintot Hérault megyében. A szőlészeti-borászati szaktudás folyamatos áram¬
lása jól észlelhető a tárgyban írott értekezésekben. Egy idő után bizonyos európai
országokban a c tokaji ? kifejezés átfogóan mindenféle minőségi édes (/iguoreux)
borra utalhat — ezt húzza alá legalábbis értekezésében Émile Viard. Egyébként
Magyarországon, hasonlóan a kontinens többi országához, sokat elmélkednek a
bor hosszú eltarthatóságának mikéntjéről. Ezen elmélkedéseket természetesen a
kor tudományos színvonalának kontextusában kell értelmeznünk: ez időben leg¬
inkább az foglalkoztatja a szakembereket, hogy milyen szerepet tölt be a cukor a
bor érlelésében és minőségének hosszan tartó megőrzésében. A francia tudósok
empirikus megfigyeléseit a 18. és a 19 század fordulóján Adamo Fabbroni, Rozier
apát és Antoine Chaptal rendszerezte és öntötte elméleti formába. Louis Pasteur
Tanulmányok a borról, betegségeiről, s azok kiváltó okairól. Új tárolási és öregítési eljá¬
rások című tanulmánya a Második Császárság idején jelent meg. A tudós szerző
a cukornak a bor erjesztésében szerepét betöltött szerepét és a tárolás kérdését
tárgyalja munkájában, amelyben bőségesen hivatkozik korábbi értekezésekre. A
bor hosszútávú tárolása a Régi Rend idején fontos kérdésnek számított. Magas
cukor- és alkoholtartalmuknak köszönhetően a tokaji borok sokáig megőrzik mi¬
nőségüket, márpedig ez nagyban növeli értéküket, hiszen nem könnyen romlanak
meg. A Kelet-Közép-Európában töretlen hírnévnek örvendő tokaji bor iránt —
magas alkoholtartalma és ennek járulékos előnyei okán — töretlen volt a kereslet
tárgyalt korszakunkban. Egyszerűbben fogalmazva: a 17-20. században a tokajit
elsősorban azért vásárolják, mert sokáig megőrzi minőségét, márpedig ez fontos
tényezője az árképzésnek. A borok ára nagyon széles skálán mozog: függ a bor
típusától, ritkaságától, eltarthatóságától, a szüretelés dátumától, vagy éppen tá¬
rolásának mikéntjétől. Mivel a szőlőtermelés igen kockázatos vállalkozás, a ritka
borok és évjáratok nyilvánvalóan jó áron értékesíthetők a piacon, ami a termelőket
arra ösztönzi, hogy a minőségre hangsúlyt helyezve csak korlátozott mennyiség¬
ben állítsanak elő boraikból. A tokaji bor egyébként sem a közemberek mindenna¬
pos fogyasztását kiszolgáló piacon tarol: sokkal inkább a politikai és gazdasági elit
pincéiben feltűnő értékes kuriózumként kell rá gondolnunk. A francia utazók, tu¬
dósok és felvilágosult borkedvelők a legelőkelőbb körök ízlését is kielégíteni képes
luxusterméket látnak a tokajiban. A különféle szerzők egyébként szemérmetlenül
másolják egymás korábbi megállapításait. Ami a tokaji megítélését illeti, az a 19.
század végén némileg meginog, aminek okai egyébként nem teljesen világosak,
ami azonban bizonyos: e borfajta neve elszakíthatatlanul összekapcsolódik Ma¬
gyarországgal. A tokaji hírnevének fontos eleme, hogy egy törékeny, óvandó és
védendő bortípusról van szó.
34