Oldal 414 [414]
OCR
Eltekintve mindezektől a szépséghibáktól, összességében mégiscsak nyújtott egy kielégítő körképet a kérdésről és a főbb esetekről, hozott be új forrásokat is, és egy felvilágosultnak nevezhető álláspontra jutott a kérdésben. Összességében ugyanis az volt a véleménye, hogy ha nem is tagadható teljességében a növényi arany létezése Magyarországon, magukat a felhozott hegyaljai eseteket megcáfolta a tudomány. 6. Megjegyzések a borkereskedelemről A Hegyalja-Ismertetés utolsó négy fejezete a tokaji bor 18. század végi értékesítéséről, kereskedelméről szól. Szirmay nem egyszerűen felvázol borkereskedelemmel kapcsolatos problémákat, kérdéseket, hanem megoldási javaslatokat is nyújt, vagy állást foglal több alternatíva közül választva, így tehát az addig deskriptív jellegű Hegyalja-Ismertetés normativ jelleget ölt a végére. Láttuk már fentebb, hogy a tokaji bor ügye a mű megírásának is egyik oka lehetett. Az egyik probléma a piacok beszűkülése volt a külkereskedelemben, ezzel foglalkozik az 55. fejezet. Tudjuk, hogy a 18. század végére az olcsó osztrák borok igencsak visszavetették sok helyen a tokaji bor kelendőségét;?? Szirmay viszont — talán az uralkodóház iránti tapintatból — nem az osztrák borokat nevezi meg, hanem az , olasz, francia és görög borok tömegét". Egyébként a földrajzi irányok mentén tárgyalja a problémát: az Adriai-tenger felé hosszú a szárazföldi út, a Török Birodalom a Fekete-tenger irányában akadályozza a kereskedelmet. Észak felé viszont, a Balti-tenger irányába, kedvező lehetőségek nyílnak a Hegyaljáról jól megközelíthető vízi útvonalak miatt. Szerzőnk eme északi irányú kereskedelem akadályainak felszámolását javasolja: a porosz királlyal való szerződés révén csökkenteni kellene a vámokat (ez a probléma Lengyelország 18. század végi többszörös felosztásához is kapcsolódik, amelyről Szirmay megint csak nem beszél); a tokaji bort bőrökre és más termékekre is érdemes lenne cserélni; végül kereskedelmi társaságok alapítását javasolja (már létező példák alapján), illetve ezáltal a tokaji bor helyi képviseletét különböző területeken. Hogy Szirmay javaslatai mennyire helytállók, gazdaságtörténészek tudnák eldönteni, mindenesetre nagyon úgy tűnik, hogy a szerző szakértő forrásokra támaszkodott (nem feltétlenül írott forrásokra: zempléni ismeretségi körében bizonyára voltak borkereskedelemmel foglalkozó vagy ahhoz értő személyek is, ő maga pedig szőlőtulajdonos volt). A tokaji borászat fentebb tárgyalt 18. századi szakirodalmából csak Fuker foglalkozott érdemben a borkereskedelemmel, de könyvének e fejezete más szempontokból tárgyalja a témát;""! a fejezet végén ő is sajnálkozik a piacok beszűkülésén, de megoldási javaslatokról nem beszél. Az 56. fejezetben a szerző egy másik szempontot hoz fel: a minőség megőrzésével kell védeni a tokaji bor értékesítési lehetőségeit. Ezt a kérdést már érintette 263 BALAssA 1991, 479. 264 FUKER 1790, 106-128. Fuker elsősorban pénzügyi szempontokat érint, az állam és kereskedelem viszonyát taglalja, és hogy az egyes európai nemzetek mennyire szeretik, veszik a tokaji bort. 412
