Seite 414 [414]
Eltekintve mindezektől a szépséghibáktól, összességében mégiscsak nyújtott egy ki¬
elégítő körképet a kérdésről és a főbb esetekről, hozott be új forrásokat is, és egy
felvilágosultnak nevezhető álláspontra jutott a kérdésben. Összességében ugyanis az
volt a véleménye, hogy ha nem is tagadható teljességében a növényi arany létezése
Magyarországon, magukat a felhozott hegyaljai eseteket megcáfolta a tudomány.
6. Megjegyzések a borkereskedelemről
A Hegyalja-Ismertetés utolsó négy fejezete a tokaji bor 18. század végi értékesítésé¬
ről, kereskedelméről szól. Szirmay nem egyszerűen felvázol borkereskedelemmel
kapcsolatos problémákat, kérdéseket, hanem megoldási javaslatokat is nyújt, vagy
állást foglal több alternatíva közül választva, így tehát az addig deskriptív jellegű
Hegyalja-Ismertetés normativ jelleget ölt a végére. Láttuk már fentebb, hogy a tokaji
bor ügye a mű megírásának is egyik oka lehetett. Az egyik probléma a piacok beszű¬
külése volt a külkereskedelemben, ezzel foglalkozik az 55. fejezet. Tudjuk, hogy a 18.
század végére az olcsó osztrák borok igencsak visszavetették sok helyen a tokaji bor
kelendőségét;?? Szirmay viszont — talán az uralkodóház iránti tapintatból — nem az
osztrák borokat nevezi meg, hanem az , olasz, francia és görög borok tömegét". Egyéb¬
ként a földrajzi irányok mentén tárgyalja a problémát: az Adriai-tenger felé hosszú
a szárazföldi út, a Török Birodalom a Fekete-tenger irányában akadályozza a keres¬
kedelmet. Észak felé viszont, a Balti-tenger irányába, kedvező lehetőségek nyílnak
a Hegyaljáról jól megközelíthető vízi útvonalak miatt. Szerzőnk eme északi irányú
kereskedelem akadályainak felszámolását javasolja: a porosz királlyal való szerződés
révén csökkenteni kellene a vámokat (ez a probléma Lengyelország 18. század végi
többszörös felosztásához is kapcsolódik, amelyről Szirmay megint csak nem beszél);
a tokaji bort bőrökre és más termékekre is érdemes lenne cserélni; végül kereskedelmi
társaságok alapítását javasolja (már létező példák alapján), illetve ezáltal a tokaji bor
helyi képviseletét különböző területeken. Hogy Szirmay javaslatai mennyire helyt¬
állók, gazdaságtörténészek tudnák eldönteni, mindenesetre nagyon úgy tűnik, hogy
a szerző szakértő forrásokra támaszkodott (nem feltétlenül írott forrásokra: zempléni
ismeretségi körében bizonyára voltak borkereskedelemmel foglalkozó vagy ahhoz értő
személyek is, ő maga pedig szőlőtulajdonos volt). A tokaji borászat fentebb tárgyalt
18. századi szakirodalmából csak Fuker foglalkozott érdemben a borkereskedelem¬
mel, de könyvének e fejezete más szempontokból tárgyalja a témát;""! a fejezet végén
ő is sajnálkozik a piacok beszűkülésén, de megoldási javaslatokról nem beszél.
Az 56. fejezetben a szerző egy másik szempontot hoz fel: a minőség megőrzé¬
sével kell védeni a tokaji bor értékesítési lehetőségeit. Ezt a kérdést már érintette
263 BALAssA 1991, 479.
264 FUKER 1790, 106-128. Fuker elsősorban pénzügyi szempontokat érint, az állam és kereskedelem viszonyát
taglalja, és hogy az egyes európai nemzetek mennyire szeretik, veszik a tokaji bort.
412