Page 412 [412]
OCR
honnan meríthette információit Szirmay: tanulságos lesz ez ismét a munkamódszerei szempontjából, és általában is látnunk kell megállapításainak körülbelüli érvényét. A 32. fejezetben összesen tíz olyan szerző vagy műve kerül említésre, akik hegyaljai növényi aranyról számoltak be (vagy úgy, hogy először értekeztek az adott esetről, vagy úgy, hogy korábbi szerzőkre utaltak): Turöczi Läszlö, M. Bonbardi, M. Held, H. C. Hennin, Koleséri Samuel, M. F. Frankenstein levele Sachshoz, J. J. Becher, J. Paterson Hain, Dobai Székely Samuel és Bél Matyas.’ E forrdsokat nyilvan nem egyenként szedte össze Szirmay; mi lehetett a kiindulópontja? Maga is többször?" említi a kritikus oldalon álló Weszprémi Istvánt, egy helyen konkrétan az orvostörténeti monográfiája III. kötetének 168. oldalát. Ez a rész az egyik fenti szerzőről, Heldről (Heldius) szóló szócikk, amelyben Weszprémi az egész aurum vegetabilével kapcsolatos vitáról egy 11 oldalas összefoglalást nyújt.?7 Ez volt Szirmay fő közvetítő forrása. A 33. fejezettel való összevetésből kiderül, hogy a tízből öt beszámolónak az összefoglalását (Held, Hennin, Köleséri, Frankenstein-Sachs, Becher) szinte szó szerint ebből írta ki szerzőnk. A szócikkben Weszprémi utal egy száz évvel azelőtti folyóirat két számára, amelyek több eredeti beszámolót tartalmaznak: ez a Miscellanea curiosa medico-physica Academiae Naturae Curiosorum 1670-es és 1671es számának egy-egy része (e Miscellanea egy lipcsei kiadású folyóirat"? kiadványa). A 33. fejezetben a Walpatakyról szóló idézet és a Paterson Hain által közölt, Szemere Lászlóról szóló idézet ebből a Misce/laneából származik, viszont Szirmay — bár amúgy a Miscellanedt megemliti mas helyeken — itt rossz hivatkozásokat ad meg.?? Mindezekhez a készen talált beszámoló-összefoglalásokhoz Szirmay még hozzátett négy 18. századi szerzőtől származó beszámolót (Iuróczi, Bonbardi, Dobai Székely, és a Bél Prodromusában található kép), amelyeket valóban maga olvashatott. A 33. fejezetben aztán kifejti kritikus álláspontját a kérdésben. Weszprémire támaszkodik itt is, még inkább, mint amennyire mutatja. Kulcsmondata arról, hogy kik cáfolták meg a fentieket, így hangzik: , Elsőként Johann Adam Rayman [...] 1718ban, majd Daniel Fischer, előbb késmárki, majd zempléni orvos az 1732-ben kiadott De terra medicinali Tokayensi [...] című művében, végül a már annyiszor említett Weszprémi István az idézett helyen, és az Ephemerides Litterariae Vindobonensesben 1773-ban.” A Raymanröl és Fischerröl írottak megint csak szinte szó szerint ugyanabból a Weszprémi-szócikkből származnak, ám őt Szirmay az egyik (itt a felsorolásban a harmadik) forrásaként nevez meg: ez a hivatkozási módszer ugyanolyan, mint amit fentebb, az Ungrisches Magazin folyóirat esetében láthattunk. Az Ephemerides Vindobonensesre való utalás különös, ugyanis a lapot csak 1776-ban indította Keresztúry József: Szirmay valószínűleg egy másik folyóiratot akarhatott írni, a Kaiserlicb 255 A beszámolókat tartalmazó műveket és a hivatkozások pontos forrását lásd a fordítás jegyzeteiben. 256 A 33. fejezetben, háromszor. 257 WESZPRÉMI 1781, 159-170. 258 Academiae Caesareae Leopoldino-Carolinae naturae curiosorum ephemerides. 29 „Becher említi az I. könyv 2. oldalän...”, illetve „...az Ephemerides 117. €s 118. oldalän...” A bonyolult hivatkozäsokrél a részleteket lâsd a forditäs jegyzeteiben. 260 Lásd III. 3. b. 410
