Oldal 411 [411]
OCR
5. A növényi arany legendája A hegyaljai növényi arany legendája, amelynek hamiskás fénye a mai napig meg-megcsillan a tokaji borkultúrában, szórakoztató művelődés- és tudománytörténeti csemege. Jól tanulmányozható rajta, hogy adott esetben hogyan szüli egyik tévedés a másikat a hagyományban, sőt a tudományos életben, hogyan burjánzik el egy legendaegyüttes minden bizonnyal téves középkori, kora újkori vélekedésekből kiindulva, a modern tudomänyba nyüléan. Tulajdonképpen két recepciétôrténetet is megkülônbôztethetünk. A legendák fő csoportját a 18. században, leginkább éppen Szirmay idejében kezdték felszámolni; mellékvonalon szívósan tartotta magát egészen a közelmúltig egy jól különválasztható legenda, amelyet , Paracelsus és a tokaji növényi arany" címen foglalhatunk össze. Ez utóbbival nem foglalkozunk itt, kiválóan összefoglalta már tudománytörténeti szempontból Adamik Lajos és Monok István egy-egy tanulmanyban.*** A Der Hermetische Nord-Stern... cimü kiadväny egyik traktätusäban szereplő észrevételek, amelyeket tévesen Paracelsusnak tulajdonítottak, minduntalan fel-felbukkantak a modern szakirodalomban egészen a két említett 2017-es tanulmányig; még szobrot is emeltek Paracelsusnak Tokajon, pedig semmi bizonyíték nincs rá, hogy egyáltalán járt volna a vidéken. Az alábbiakban csupán a Szirmay által röviden felvázolt fő legendaegyüttesről lesz szó; a legendák és a vita komolyabb áttekintésének nem itt van a helye, csupán arra a kérdésre keressük a választ, hogyan gyűjthette össze Szirmay a 32-33. fejezetben szereplő adatokat, megfelelőek-e a hivatkozásai, és végül milyen álláspontra helyezkedik. Magyarországon előforduló növényi aranyról már a késő középkortól kezdtek legendák születni: két, a témában talán legfontosabb középkori forrást — Ranzano és Galeotto Marzio feljegyzését egy szerémségi arany szőlőkacsról — Szirmay is közli a 32. fejezet elején. A történetek a 17-18. században kezdtek megsokasodni, és ezek főleg Hegyalján talált aranyról szóltak. Aranyszemcsés szőlőszemekről, aranyszemeket tartalmazó fürtökről, aranyszálakat tartalmazó szőlőtövekről, spirál alakban a tőkére tekeredő arany kacsokról terjengtek különböző hírek, és mindegyik felfedezésnek megvolt a saját — sokszor igen valószerűnek hangzó, sok konkrétumot tartalmazó - története. A 18. század elejétől elkezdtek érkezni a történeteket részben vagy egészben a legendák körébe utaló cáfolatok is, és a kibontakozó tudományos vita már jelentős irodalmat termelt ki a század végére. Egy-egy írás utal sok korábbira, és az utalások bonyolult szövevénye miatt sokszor nehéz megállapítani, hogy ha egy összefoglalásban — mint Szirmayéban -— felidéznek egy-egy történetet, annak melyek a közvetlen és a végső forrásai, hányszoros közvetítésen ment keresztül egy-egy leírt eset vagy vélemény. Szirmay körképe az esetekről a 32. fejezetben meglehetősen rövid, de sokféle irodalomra hivatkozik, majd a 33. fejezetben, további tudós írások felidézése után, határozott álláspontra helyezkedik, ezzel maga is formálójává válik a nemzetközi érdeklődés övezte vitának. Meg kell kísérelnünk legalább nagyjából felmérni, 24 Anamık 2017, Monok 2017. 409
