Seite 411 [411]
5. A növényi arany legendája
A hegyaljai növényi arany legendája, amelynek hamiskás fénye a mai napig meg-meg¬
csillan a tokaji borkultúrában, szórakoztató művelődés- és tudománytörténeti cseme¬
ge. Jól tanulmányozható rajta, hogy adott esetben hogyan szüli egyik tévedés a másikat
a hagyományban, sőt a tudományos életben, hogyan burjánzik el egy legendaegyüttes
minden bizonnyal téves középkori, kora újkori vélekedésekből kiindulva, a modern
tudomänyba nyüléan. Tulajdonképpen két recepciétôrténetet is megkülônbôztethe¬
tünk. A legendák fő csoportját a 18. században, leginkább éppen Szirmay idejében
kezdték felszámolni; mellékvonalon szívósan tartotta magát egészen a közelmúltig
egy jól különválasztható legenda, amelyet , Paracelsus és a tokaji növényi arany" cí¬
men foglalhatunk össze. Ez utóbbival nem foglalkozunk itt, kiválóan összefoglalta
már tudománytörténeti szempontból Adamik Lajos és Monok István egy-egy ta¬
nulmanyban.*** A Der Hermetische Nord-Stern... cimü kiadväny egyik traktätusäban
szereplő észrevételek, amelyeket tévesen Paracelsusnak tulajdonítottak, minduntalan
fel-felbukkantak a modern szakirodalomban egészen a két említett 2017-es tanulmá¬
nyig; még szobrot is emeltek Paracelsusnak Tokajon, pedig semmi bizonyíték nincs rá,
hogy egyáltalán járt volna a vidéken. Az alábbiakban csupán a Szirmay által röviden
felvázolt fő legendaegyüttesről lesz szó; a legendák és a vita komolyabb áttekintésének
nem itt van a helye, csupán arra a kérdésre keressük a választ, hogyan gyűjthette össze
Szirmay a 32-33. fejezetben szereplő adatokat, megfelelőek-e a hivatkozásai, és végül
milyen álláspontra helyezkedik.
Magyarországon előforduló növényi aranyról már a késő középkortól kezdtek le¬
gendák születni: két, a témában talán legfontosabb középkori forrást — Ranzano és
Galeotto Marzio feljegyzését egy szerémségi arany szőlőkacsról — Szirmay is közli
a 32. fejezet elején. A történetek a 17-18. században kezdtek megsokasodni, és ezek
főleg Hegyalján talált aranyról szóltak. Aranyszemcsés szőlőszemekről, aranysze¬
meket tartalmazó fürtökről, aranyszálakat tartalmazó szőlőtövekről, spirál alakban
a tőkére tekeredő arany kacsokról terjengtek különböző hírek, és mindegyik felfede¬
zésnek megvolt a saját — sokszor igen valószerűnek hangzó, sok konkrétumot tartal¬
mazó - története. A 18. század elejétől elkezdtek érkezni a történeteket részben vagy
egészben a legendák körébe utaló cáfolatok is, és a kibontakozó tudományos vita
már jelentős irodalmat termelt ki a század végére. Egy-egy írás utal sok korábbira,
és az utalások bonyolult szövevénye miatt sokszor nehéz megállapítani, hogy ha egy
összefoglalásban — mint Szirmayéban -— felidéznek egy-egy történetet, annak melyek
a közvetlen és a végső forrásai, hányszoros közvetítésen ment keresztül egy-egy leírt
eset vagy vélemény. Szirmay körképe az esetekről a 32. fejezetben meglehetősen rövid,
de sokféle irodalomra hivatkozik, majd a 33. fejezetben, további tudós írások felidé¬
zése után, határozott álláspontra helyezkedik, ezzel maga is formálójává válik a nem¬
zetközi érdeklődés övezte vitának. Meg kell kísérelnünk legalább nagyjából felmérni,
24 Anamık 2017, Monok 2017.
409