Oldal 404 [404]
OCR
Mint látható, Szirmay összeállításából (amelyet részben készen kapott) a hegyaljai borok jönnek ki jól, míg a többi zempléni, nem hegyaljai településre vonatkozó versek vegyes minőségre utalnak, és e csoportban az ironikus felhangú költeményből van a több. Valóban a hegyaljai (, tokaji") borok az európai hírű borok, de azért egyértelmű az összeállítás hegyaljai nézőpontja, amely még ráerősít a meglevő általános szintkülönbségre: Monokon vagy Gálszécsen nem biztos, hogy a fenti gúnyverseket szavalták... "Iermészetesen ezek könnyed mondások, versek viccnek is vehetők, de nem szabad elfelejtenünk, hogy érzékenyen érinthetett egy-egy lokálpatriótát egy kedvezőtlen csengésű vers azon a borvidéken, ahol versengtek az egyes települések a borukkal. Jó lenne, ha további kutatások során előkerülnének adatok arról, Szirmay idejében milyen versek forogtak ténylegesen közszájon és mely vidékeken. A két tucatnyi szövegből álló összeállítás más szempontból sem teljesen reprezentatív: egyrészt maga a szerző is említi a 15. fejezet elején, hogy ,a Mádról, Tállyáról és Keresztúrról származó ismertebbeket éppúgy mellőzöm, mint a pajkosabbakat" (kár értük); másrészt túlreprezentáltak a latin versek abból a szempontból, hogy a lakosság latinul nem tudó többsége alapvetően az anyanyelvén tanult meg és adott tovább ilyen verseket, mondásokat (nem beszélve arról, hogy a Hegyalján beszélt népnyelvek közül itt csak a magyar képviseltetik, bár a szójátékokban a lengyel is megvillan). Ami a verses összeállítás Hegyalja-Ismertetésben betöltött szerepét illeti, kifejezetten üdítő ez a rész, a gyakran szójátékokon alapuló és a félig tréfás, félig komoly rivalizálást érzékeltető versek sora vidám színfolt a műben, másrészt valamelyest pótolja azt a néprajzi, társadalmi aspektust, amely egyébként meglehetősen elsikkad a HegyaljaIsmertetésben a sok földrajzi, történeti és gazdasági fejtegetés közt. Van még egy borral kapcsolatos vers, amelyről szólnunk kell: Jacgues Vaniére Praedium rusticum cimü, elöször 1682-ben kiadott, paraszti gazdálkodásról írt tankölteménye,??" amelynek X-XI. könyvében a szőlőművelésről, borról és borkészítésről is szó van. A számos országban több kiadást megért költeményt??? Szirmay előszeretettel idézi művében, négy helyen is, és a mottó is ebből való. Általában Vaniére Szirmay által választott sorai valóban alátámasztják a szerző fejtegetéseit az adott helyen, vagy legalábbis egy szép verses ábrázolást nyújtanak a tárgyról, bár van olyan hely, ahol erőltetettnek is érezheti az olvasó Vaniére citálását az adott témában. A sok idézés mögött mélyebb indítékok vannak, mint hogy Szirmay szerette a költészetet, és hogy a két mű fejtegetései összecsengenek. A nagy klasszikus költők alapvető igazodási pontként szolgáltak a humanista hagyományban, a tudományos művekben is; és a kora újkorban virágzott a klasszikus alapokon nyugvó neolatin költészet, a tankölteményeket is beleértve. Költészet és tudomány nem vált még külön. Szirmay mint 18. századi vagyonos nemes olyan oktatásban részesült, amelyben a klasszikus-humanista hagyomány meghatározó volt. A híres költeményből való 227 VANIERE 1682. 28 Aza kiadas, amelyet Szirmay a legnagyobb eséllyel hasznalhatott, a nagyszombati: VANIERE 1772. 229 Példaul a 33. fejezetben. 402
