Page 396 [396]
pläntalasaröl.’” Nagyvati Janos 4 szorgalmatos mezei gazda című munkájában? vi¬
szonylag sokat foglalkozik a hegyaljai szőlőműveléssel. Kisebb jelentőségűek azok
a Tokajról és boráról szóló, néha hosszabb lexikonszócikkek, amelyek szintén a 18.
század végén szaporodtak meg." A növényi aranyról nem annyira külön művekben,
inkább értekezések, beszámolók, újságok egy-egy kisebb részében esik szó.
A lényegi kérdés persze az, mit használt fel szerzőnk akár az általa felsorolt, akár
a nem emlegetett szakirodalomból. Igen kritikusan fogalmaz a felsorolt elődeiről:
, Azonban ezek többnyire székfoglaló értekezések vagy akár csak egyetemi dolgozatok
lexercitationes, szó szerint , gyakorlatok"], és miként azt ezek a tudós férfiak maguk is
bevallják, sietve és gondosság nélkül írták meg őket...", hangzik az általános értéke¬
lés; a mondat folytatása már bizonyos elhanyagolt kutatási szempontokra vonatkozik,
amelyeket maga Szirmay is Dercsényi Jánosra hagy inkább mint szakértő orvosra
(lásd a fenti bekezdést). Több szempontból igazságtalan ez a sommás értékelés: az
egyetemi értekezés (disputatio, dissertatio) műfaja ebben a korban nem jelentett egyfaj¬
ta , másodlagos? szintet az , érettebb" szerzők megjelent könyveihez képest, és Domby
disszertációja — hogy csak egy példát említsek — igen alaposan járja körül a tokaji bort
orvosi szempontból." Egyébként sem lehet egy mércével mérni a század elején és vé¬
gén (itt 1712-ben, illetve 1790-ben) született szakirodalmat. Nyilvánvaló Szirmaynak
az a szándéka - és erre finomabb formában sajnos a mai kutatók egy része is hajlamos
-, hogy kisebbítse a korábbi szakirodalom érdemeit, hogy annál nagyobbnak tűnjön
a maga teljesítménye. Annyiban igaza van Szirmaynak, hogy a szóban forgó korai
értekezések valóban csak rövid, a kor és a műfajuk szintjének megfelelő áttekintések,
illetve Fuker könyve a terjedelméhez képest felületes (és sokszor túlságosan szubjek¬
tív, érzelmileg túlfűtött, bár egyébként a szerkezete hasonló Szirmay művéhez"), és
a Hegyalja-Ismertetés bizonyos szempontokból valóban alaposabb az öt korábbi érte¬
kezésnél. Nem is látszik, hogy felhasználta volna e műveket szerzőnk, pontosabban:
hasonlóságokat inkább csak az általánosabb, közismertebb tények szintjén találunk.
Akadnak azonban olyan -— akár szó szerinti — átvételek is a szőlészeti részekben,
amelyek forrásai vagy Szirmay által csupán máshol, más összefüggésben emlegetett
szerzők művei, vagy egyáltalán nem említett szerzőkéi. Dercsényiről már volt szó, őrá
többször utal Szirmay, és például földtani, nemesfémekre vonatkozó információkat
merít belőle, de fura módon a szakirodalmi listájába nem teszi bele. A boros versekről,
a szőlők történetéről vagy a növényi aranyról szóló fejezetek egy-egy kisebb részle¬
tében, mint látni fogjuk, nem vagy nem megfelelően hivatkozik forrásai 18. századi
202 Pronay 1780.
203 NAGYVÁTI 1791.
204 Läsd CsomA 2012, 13-14.
205 Lásd N. Kis 2022.
206 FUKER művének (1790) főbb részei így követik egymást: a Tokaji-hegy geográfiája; Hegyalja topográfiája
(rövid településleiräsokkal); , történelme? (de érdemben csak 18. századi események); szőlőművelés és
borkészítés; borkereskedelem; végül egy rövid ,természettörténeti" rész a hegy keletkezéséről. Fuker
művének szerkezete tehát akár hatással lehetett a Zemplén helyrajzi-politikai ismertetésére és igy a Hegyalja¬
Ismertetésre, de a német értekezés összességében felületesebb és adatokban szegényebb Szirmay műveinél.
394